Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

I -20 Magánjogi Döntvénytár. lalt megállapodás az volt a felek között, hogy leiperesek másodrendű alperes családjára tekintettel, hogy t. i. hajlék nélkül ne maradjanak, állottak el az adásvételi szerződéstől, azonban már szerzett jogaik biztosítására kikötötték, hogy ha alperesek utóbb mégis eladnák a házat, úgy elsősorban felperesek lesznek reá a vevők az eredetileg megállapított vételárban, ennek ellenére azonban alperesek a házat már a 2. 7. alatti elismervény kiállítása napjának délelőttjén eladták Gy. Sándornak 44,500 K-ért, vagyis a felperesekkel szemben megállapított 36,000 K vételárnál magasabb összegért. Enényállásból kétségtelen, hogy felperesek abból az indokból határozlak el magukat arra, hogy az alperesekkel a kérdésben forgó házra már előbb megkötött adásvételi szerződéstől elálljanak, ha való az alperesek által a szerződéstől leendő elállásra felhozott az az indok, hogy nekik a házra szükségük van, mert különben családjuk hajlék nélkül marad, továbbá, hogy abban az esetben, ha alperesek a házat mégis később eladnák, akkor a felpereseket a már korábban kialkudott vételárban vételi elsőbbség illeti. Az előbbi ügylettől \ aló visszalépésüknek most említett indokai és feltétele tehát ebben az esetben a felperesekre nézve a szerződésre okul szolgált akaratelhatározásuk lényegét képezte s mint ilyen, a szerződés lényeges alkatelemévé, feltételévé vált ; amennyiben tehát ez a lényeges feltétel a felpereseken kivid álló valamely okból nem teljesülhet, a felpereseknek joguk van a 2. a. szerződéstől elállani. A fennforgó esetben azonban az alperesek ennek a lényeges szerződési feltételnek a teljesíthetését még csalárd módon meg is akarták hiúsítani, amennyiben a tényállás szerint a házat már azon nap délelőttjén eladták Gy. Sándornak s attól a foglalót is felvették, amely nap délutánján felperesekkel a á. a. nyilatkozatot aláíratták. Ebből következik, hogy nemcsak az az alperesi állítás volt \aíótlan, amelyet a ház visszaszerzésének okául felperesekkel közöltek, t. i. hogy a házra, mint lakóhelyre maguknak van szükségük, lianem nem is volt és a fennforgó körülmények között nem is lehetett komoly szándékuk a felperesekkel szemben a ház elővételi jogára nézve vállalt kötelezettségnek a teljesítése. Nyilvánvaló tehát, hogy alperesek a -1. a. nyilatkozat megszerzésénél a felpereseket rosszhiszeműen, tehát csalárd módon, meg is tévesztették. Minthogy pedig az anyagi jogszabályok szerint az a fél, akit a másik szerződő fél csalárd megtévesztéssel bírt rá a szerződés megkötésére, az ily módon tett szerződési nyilatkozatát sikerrel megtámadhatja, ugyanazért felpereseknek is joguk van a közöttük, mint vevők s az alperesek, mint eladók között 1919. évi november hó 14-én létrejött adásvételi szerződés hatálytalanítására vonatkozó s a 2. alattiban foglalt jognyilatkozatot ez okból is megtámadni.