Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magánjogi Döntvénytár. 129 87. A haszonbérlő által emelt s a haszonbérlet lejártakor a haszonbérbeadó által becsértékben átveendő épületért a valutaromlás folytán oly összeg fizetendő, hogy egyik félre se háruljon indokolatlan hátrány. (Kúria 1922. febr. 9. P. VI. 3082/1921. sz.) A kir. Kúria: Alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja, ellenben a felperes felülvizsgálati kérelme következtében a fellebbezési bíróság ítéletét részben akképen változtatja meg, hogy alperest az egész leszállított kereseti tőkének, azaz 211,155 K 10 f tőkének stb., 8% kamatnak stb. költségnek 15 nap alatt végrehajtás terhével leendő megfizetésére kötelezi. Indokok: A nem vitás tényállás szerint felperes az általa 1912 október 1-től 1918 október l-ig terjedő időre alperestől haszonbérbe vett úgynevezett tornyostanyai tagbirtokon az alperes beleegyezésével még a haszonbérleti idő kezdetén, különböző gazdasági épületeket emelt, aklokat és kutakat létesített. Ezekre a beruházásokra vonatkozóan a felek között az a megállapodás létesült, hogy ezeket a haszonbérlet lejártakor az alperes város tanácsa által kiküldendő háromtagú bizottság részéről az akkor megállapítandó becsárban az alperes város vagy maga veszi át, vagy annak átvételére a következő haszonbérlőt kötelezi. Nem vitás az sem, hogy a felperes által eszközölt beruházásokat a haszonbérlet lejártakor az alperes átvette. A fellebbezési bíróság meg nem támadottan, a Pp. 534. §-a értelmében, tehát itt is irányadóan ezeknek az alperes által átvett beruházásoknak a haszonbérlet lejártakori értékét 285,985 K 10 f-ben állapította meg. Felperes azon az alapon, hogy alperes magát a haszonbérJet lejártakori érték megtérítésére kötelezte, ezt a 285,985 K 10 f-t vette keresetbe, az alperes ellenben csak 75,830 K-t, t. i. azt az összeget hajlandó megfizetni, amennyibe szerinte felperesnek a beruházás került, leszámítva a beruházás költségéből a használat folytán előállott értékcsökkenést. Az alperes szerint ugyanis a felek akarata a megállapodás létesítésekor arra irányult, hogy felperes a beruházások megtérítéséül azt az összeget kapja, amennyit ő a beruházásokra költött, ebből is levonva a használat folytán bekövetkezett értékcsökkenést. A feleknek a megállapodás mikénti értelmezése körül folytatott vitája közömbös. Mert a megállapodás létesülte idejében még a feíek egyike sem láthatta előre a gazdasági viszonyoknak Magánjogi Döntvénytár. XV. 9