Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magánjogi Döntvénytár. 84. A jog gyakorlása csak akkor jogellenes és csak úgy szolgálhat kártérítés alapjául, ha a jogosított jogát minden egyéb cél és érdek nélkül csak azért gyakorolja, hogy ezáltal mást károsítson. • (Kúria 4922. márc. 7. P. II. 1950/4 921. sz.) A kir. Kúria: A felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: Felperes a keresetben kitett összeget, mint kártérítést azon az alapon követeli, hogy alperes, aki jogerős bírói ítélettel egy motor szállítására köteleztetett, az ellene vezetett végrehajtás során kijelentette, hogy a motort szállítani nem tudja, ezáltal egy világító-telep létesítésére irányuló tervének a megvalósítását meghiúsította. Azzal pedig, hogy a végrehajtási törvény 217. §-a alapján a motor egyenértékének megállapítása tárgyában hozott bírósági végzéseket jogorvoslatokkal támadta "meg és az 1918. november 30-án szállítandó motornak a bíróság által 200,000 K-ában megállapított 1948. december 4 7-iki értékét csak 4920. február 46-án fizette ki, amikor már a kérdéses gép 400,000 K-án alul nem volt beszerezhető, 200,000 K-ával jogtalanul gazdagodolt. Alperesnek az a mulasztása, hogy a felperes által megrendelt motort a jogerős ítéletben meghatározott időben szállítani nem tudta — kártérítésre alapul nem szolgál — az csak azt a jogkövetkezményt vonja maga után, hogy felperes a végrehajtási törvény 247. §-a alapján megállapított egyenértéket kövelelheti. Alperesnek az egyenérték megállapítása körül tanúsított magatartása és a megállapított egyenérték késedelmes kifizetése tekintetében az a jogszabály irányadó, hogy aki jogával él, az ebből a másra háruló kárért nem felelős, kivéve ha ezt nyilvánvalóan csak károsítás céljából teszi, tehát a jog gyakorlása csak akkor jogellenes és csak úgy szolgálhat kártérítés alapjául, ha a jogosított jogát minden egyéb cél és érdek nélkül csak azért gyakorolja, hogy ezáltal mást károsítson, ami által a jog gyakorlása a joggal való visszaélés tekintete alá esnék. Alperes azonban, amikor az egyenérték megállapítása tárgyában hozott határozatok ellen jogorvoslatokkal élve, a törvény állal biztosított jogát gyakorolta, ezt nem a felperes megkárosítása céljából, nem minden egyéb cél és érdek nélkül, hanem azért tette, mert azzal a saját érdekét vélte előmozdíthatónak; tehát ez sem szolgálhat alapul az alperes kártérítési kötelezettségének a megállapítására.