Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magánjogi Döntvénytár. 1U1 megtérítésére; ilyenről azonban a korcsmázó dorbézoló alperesnél szó nem lehet, ezt a felperes nem is bizonyította és így keresetével elsőrendű alperessel szemben elutasítandó. Viszont a felperes felülvizsgálati kérelmében megtámadta a fellebbezési bíróságnak fentebbi ténymegállapítását, mert szerinte az orvosszakértői vélemények határozatlanságából — figyelemmel arra, hogy az elsőrendű alperes ravasz fondorlattal csalta ki tőle a kereseti összegeket — nem állapítható meg az, hogy az elsőrendű alperes már 1919. július havában elmegyengeségben szenvedett, egyébként is erről felperesnek sejtelme sem lehetett. Ebből folyóan a felperes nehezteli azt, hogy a fellebbezési bíróság az elsőrendű alperes által kiállított adósleveleket ez okból bizonyítékul el nem fogadta. Annak megjegyzésével, hogy a fellebbezési bíróság az orvosi szakvéleményekből vont ténybeli következtetés útján állapította meg azt, hogy elsőrendű alperes már 1919. július havában elmegyengeségben és pedig ennek enyhébb alakjában — erkölcsi elmezavarban — szenvedett: a kir. Kúria elsőrendű alperesnek fentebbi panaszát helytállónak nem találta, mert a megállapított tényállás szerint elsőrendű alperes koholt ürügyek előadásával eszközölte ki a jóhiszemű felperestől az említett összegeknek kölcsönadását, s a tiltott cselekmények elkövetőjénél esetleg fennforgó erkölcsi eltévelyedés nem zárja ki az akarat szabad elhatározási képességét s cselekménye magánjogi következményeiért való teljes felelősségét. Más elbírálás alá esik természetesen a büntető jogi szempontból való felelősség kérdése. — — — A nem vitás tényállás szerint másodrendű alperes az A) alatti adóslevél kiállítása és aláírása alkalmával a felperestől egy fillért sem kapott s hogy az A) alatti aláírása után a felperes által adott, fent érintett 1500 K-át is a másodrendű alperes távollétében az elsőrendű alperes vette fel a felperestől. A fellebbezési bíróság a per adatainak s a bizonyítékoknak a Pp. 270. §-ában előírt módon való mérlegelése alapján azt a tényállást állapította meg, hogy az A) alatti kiállítását megelőző éjszakát a S. Jenőné feljelentése folytán a rendőrségnél töltötte az elsőrendű alperes, ahonnét azért engedték ki, hogy a követelést rendezze. Erre a célra elsőrendű alperesnek még 1500 K-ára volt szüksége, ezt az összeget azonban a felperes csak úgy volt hajlandó elsőrendű alperesnek kölcsönadni, ha az A) alatti adóslevelet másodrendű alperes is aláírja s kijelentelte előtte, hogy ellenesetben az elsőrendű alperest ő is feljelenti. Ebből a tényállásból a kir. Kúria is azt a következtetést vonja le, hogy másodrendű alperes ama lelki kényszer hatása alatt írta alá az A) alattit, hogy másként férje — az elsőrendű