Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

100 Magánjogi Döntvénytár. II. Ha a feleség ama lelki kényszer hatása alatt írta alá a kötelezvényt, hogy másként férje börtönbe kerül, eme lelki kényszer hatása alatt a feleség akaratának szabad elhatározási képessége kizártnak tekintendő. (Kúria 4922. márc. 9. P. III. 4625/1921. sz.) A kir. Kúria: Felperest és elsőrendű alperest felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja. Ellenben a másodrendű alperes felülvizsgálati kérelme következtében a fellebbezési bíróság ítéletét a másodrendű alperest marasztaló részében megváltoztatja, felperest ezzel az alperessel szemben keresetével egészben elutasítja. Indokok: A fellebbezési bíróság a perbeli adatoknak és bizonyítékoknak a Pp. 270. §-ában megengedett szabad mérlegelésével s a meggyőződését előidéző okoknak tüzetes felsorolásával azt a tényállást állapította meg, hogy az elsőrendű alperes a felperestől 1919. év nyarán cukor szállítására 21,080 K-át, annak vámjára 8000 K-át vett fel, de a cukrot nem szállította, tovább, hogy elsőrendű alperes ugyanazon év július havában lóvásárlás céljára 13,000 K-át, majd kevés idő múlva a tűzbiztosítási díj kiegyenlítése céljából 23,000 K-át kért és kapott kölcsön, úgyszintén, hogy az A) alatti adóslevél kiállítása napján még 1500 K-át kért és kapott kölcsön elsőrendű alperes felperestől, végül, hogy a B) alatti apokrif levél küldésével 530 K költséget okozott elsőrendű alperes a felperesnek. Megállapította a fellebbezési bíróság, hogy erre a 66,500 K tartozására elsőrendű alperes az A) alatti adóslevél kiállítását megelőzőleg három részletben 40,000 K-át, utóbb még 800 K-át visszafizetett a felperesnek s így 26,230 K-ával még hátralékban maradt. Alperesek ezt a tényállást a Pp. 534. §. harmadik bekezdésében előírt módon meg nem támadván, az a fenti §. értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett akkor, amikor annak dacára, hogy megállapította, miszerint elsőrendű alperes 1919. július havában, tehát a fentemlített ügyletek megkötése idejében már elmegyengeségben és pedig ennek enyhébb alakjában — erkölcsi elmezavarban — szenvedett, még sem vonta le ennek jogi következményét, jelesül nem mondotta ki azt, hogy a kérdéses jogügyletek elsőrendű alperessel szemben joghatállyal nem bírnak, aminek további következménye az, hogy elsőrendű alperes csakis gazdagodása erejéig kötelezhető a felvett összegek