Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

K2 Magánjogi Döntvénytár. tának a vevővel szemben való kifejezésre juttatása által következvén be, kétségtelen, hogy az ily jóváhagyás érvényességének elbírálásánál azok a jogszabályok veendők figyelembe, amelyek a jóváhagyás idejében a szerződéses nyilatkozatok érvényességét illetően irányadók. Minthogy pedig a tényállás figyelembevételével a vitatott jóváhagyás csak 1918. október 15. napja után történhetett, az akkor már hatályban volt 4420/1918. M. E. sz. rendelet értelmében felperes jóváhagyása esetében is csak úgy létesülhetett érvényes jogügylet, ha felperesnek a jóváhagyás megállapítására alkalmas szerződéses nyilatkozata okiratba foglaltatott. * * — Az ítélet nem egészen világos abban a részben : vájjon azért kívánja-e meg a Kúria a jóváhagyás írásos formáját, mert abból indul ki, hogy a jóváhagyás érvénye a szerződésre megszabott alak megtartásától függ; vagy pedig azért, mert az alapszerződés sem volt írásba foglalva (amire nézve a tényállás kétséges). A Kúria úgylátszik az előbbi álláspontból indul ki, mert a jóváhagyás- ^ nak, mint egyoldalú nyilatkozatnak az írásbafoglalását kívánja meg, holott az ingatlanvétel-érvényéhez mindkét szerződő nyilatkozat írásbafoglalása szükséges. Ennek az elvi álláspontnak a helyessége kétséges. A Kúria már elismerte, hogy a meghatalmazás érvénye független a szerződésre megszabott alaktól (fent 24. sz.). A ratihabitio ugyancsak alakszerűtlen ügylet (v. ö. optk. 1016. §., ptk. tvjav. 800. §.), mely visszahatóan pótolja az álképviselő képviseleti jogának hiányát. A kérdés lényege tehát, hogy az álképviselő által kötött ügylet eredetileg a törvényes alakszerűséggel jött-e létre. Ha igen, úgy a formaszerűtlen ratihabitio is elegendő az ügylet fenntartásához. Ha pedig a 44.20/1918. M. E. rend. kibocsátása után az álképviselő az ingatlanvétett szóval kötötte meg: úgy az írásbafoglalt ratihabitio sem elegendő, mert hiányzik a másik szerződő fél írásos nyilatkozata. A ratihabitio az álképviselő által kötött függő ügyletet emeli hatályra, s azért az ügyleti kellékeknek magában az álképviselő által megkötött szerződésben kell fennforogniok. 56. Az «aranyértékben» fizetendő haszonbér kikötése a koronaérték aranyértékérméiben való fizetésre kötelez; arra tehát alkalmazandó a 9k2\191A-. M. E. számú rendelet, mely szerint az ilyen tartozást a koronaérték bármely törvényes fizetési eszközével lehet teljesíteni. (Kúria 1922. febr. 3. P. III. 1719/t921. sz.) A kir. Kúria: A felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok : A pernek nem vitás adatai szerint alperesek az 1903. jún. 26-án kötött haszonbérleti szerződéssel haszonbérbe