Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

80 Magánjogi Döntvénytár. anyagi jogszabályok megsértése nélkül tekinthette. Es ezt illetően nincs jelentősége annak, hogy a tehenet eladó Z. Istvánnal szemben a vélelügyletet az elsőrendű felperes, nem az alperes képviseletében, hanem a saját nevében kötötte meg és a járlat levelet is a maga nevére irattá, mert a peres feleknek a vagyonkezelésből folyóan keletkezett egymáshozi jogviszonyában nem az a döntő, hogy az ügylet kinek a nevében köttetett, hanem az. hogy az ügylet ki részére kötöttnek tekintendő. = A II. alatti tétel ügyletértelmezés dolga ; e körben nincsen törvényszabta dologi surrogatio. Ha a vagyonkezelő a befolyt pénzt jogosulatlanul a maga részére használja fel, kártérítésre köteles: Ptk. tvjav. 1372. §. 54. Honoráciorok közt is közszerzeményiek azok az ingók, amelyek szerzésének alapja nemcsak a férj jövedelme, hanem egyúttal a feleségnek a vagyona is volt. (Kúria 1921. dec. 20. P. I. 2666 1924. sz.) A kir. Kúria: Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a fellebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felpereseket keresetükkel egészben elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy az alperesnek 6581 korona elsőbírósági, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget 15 nap alatt megfizessenek. A felperesekel felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja. Indokok: A felperesek a perben azt vitatták, hogy a keresetben tüzetesen megjelölt bútorok és felszerelések a néhai F. Lajosné született Sz. Menüin tulajdonai voltak, az alperes pedig ezzel szemben azzal védekezett, hogy ;i peres ingóságok a házasság tartama alatt szereztetvén, ezek a szerzeményi ingóságok néhai F. Lajosnak, mint főszerzőnek a tulajdonai és így ezekről az Ő javára végrendelkezhetett. A kir. Kúria P. I. 2866/4920. számú végzésében már megállapította, hogy néhai F. Lajos, mint m. kir. honvédalezredes a honoráciorok közé tartozván, főszerzőnek tekintendő, amivel szemben felperesekre hárul annak a bizonyítása, hogy a nő vagyona vagy jövedelme volt a szerzés alapja. A kir. Kúria úgy találta, hogy a fellebbezési bíróság a megállapított tényekből helyesen következtetett arra, hogy a kereseti ingók szerzésénél nemcsak a férj jövedelme, hanem a néhai F.