Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

Magú njogi Dönt vénylár, 79 tett keresel folytán megítélik, úgy a vételárat az alperesnek visszaadni tartozott. A proletárdiktatúra uralnia miatt azonban a felperes keresetére semmi intézkedés nem történt, sőt a kereset a nevezett uralom megszűnése után is elintézetlenül maradt. Ezek szerint a kiemeli jogszabálysértés miatt emelt panasz nem alapos. * * = Ad II. Káren\liítés-: plk. tvjav. (biz. szöv.) 883. §., fent 16. sz. és Mjogi Dtár XI. 83., X. 12:!., IX. 80. Messze megy a kárenyhítési kötelezettség statualásában a P. II. 1398/1921. sz. határozat, mely szerint: «31agáévá teszi a kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak azt a jogi álláspontját is, hogy felperes, mint mühelynélküli iparos, az alperes jogellenes ténye i műhely-elvonás) után is károsodását csökkenteni volt köteles és ennélfogva nem kövelelhette jogosan azt az összeget, amelyet felszabadult munkaerejével másutt megkereshetett; ily munkaalkalom a Gy. fémáriigyár r.-t. levele szerint kínálkozott is.» (Ebben az esetben az alperes műhelytulajdonos haszonrészesedés ellenében engedte át műhelyét felperesnek, vagyis társasági szerződés jött létre köztük. ) 63. Egyesületi magánhelyiségben az egyesület szolgáinak megőrzésre átadott ruháért az egyesület nem felel, ha a ruhatári kezelést az egyesület nem vállalkozásszerűen rendezte be. (Kúria 1921. szept. 14. P. VI. 1392 1921. sz.) A kir. Kúria: Felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Az irányadó tényállás szerint a ruhatárban az alperes (Közp. demokrata-körj alkalmazottjai teljesítettek ugyan szolgálatot, de alperes ruhatári díjakat nem szedett, hanem a pártvacsorán résztvevők ruháikat a szolgáknak minden elismervény nélkül megőrzés végett adták át és a ruha visszavétele alkalmával a szolgáknak jutalomdíjat adtak. Nincs megállapítva oly tényállás, amelyből arra lehelne következtetni, hogy a szóban levő alkalommal alperes a ruhatárt saját kezelésében kívánta volna tartani. Nem nyilvános, hanem magánhelviségekről lévén szó, az előadottakból kétségtelen, hogy a ruhatár nem az alperes vállalkozása volt és ezt a felperes is rendes gondosság mellett tudhatta. A ruhadarabnak a ruhatárban szolgálatot teljesítő személyek kezéhez történt átadásával tehát a felperes és az alperes között jogviszony nem származhatott. Közömbös az, hogy alperes a saját egyesületi forgalmában az egyesületi ruhatárból elveszeti tárgyakért kárpótlást adotj,;