Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

78 Magánjogi Döntvénytár. felperes házába, hogy az eladott ló lopott, hogy azt neki vissza kell adnia, sőt azt is mondotta az akkor távollevő felperes feleségének, hogy a ló visszaadásába a felperes is beleegyezett. Ezen előadás nyomán alperes a vételárat a felperes feleségénél hagyta, a lovat pedig a felperes kis fia által elhajtatta. A per során kiderült és most már nem is vitás az, hogy alperesnek ez az egész eljárása hamis volt, mert csak azt célozta, hogy a loval a felperestől valótlan ürügy alatt visszaszerezze. A fellebbezési bíróság ebből a meg nem támadott s ezért a Pp. 534. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásból jogszabálysértés nélkül jutott arra a jogi következtetésre, hogy az alperes a felperest megtévesztvén, eme vétkes cselekménye következtében a felperesnek kártérítéssel tartozik azért, mert a felperes, mint lótartó fuvaros 75 napon át nem fuvarozhatott. A kir. Kúria tehát az alperesnek ez irányban előterjesztett felülvizsgálati panaszát alaptalannak találta. . Alperes felülvizsgálati kérelmében a kártérítés mértékét is megtámadta elsősorban azon az alapon, mert jogszabály, hogy mindenki maga részéről is mindent megtenni köteles abból, a célból, hogy a kár minél csekélyebb legyen. Minthogy pedig a kártérítés összegének kiszámításánál alapul vett 75 napon belül a környéken számos vásár volt és a felperes ezek valamelyikén, még 1919. szept. 15-ét megelőzőleg is vásárolhatott volna magának lovat, következéskép felperest mulasztás terheli annyiban, hogy az alperestől vásárolt ló helyett csak 1919. szeptember hó 15-én vett más lovat, már pedig az eme késedelmes vételből eredő mulasztás által keletkezett kárt az anyagi jog szabályai, szerint a felek közt meg kellett volna osztani. Az igaz, hogy senki károsodása keletkezését és folyását tétenül nem nézheti, hanem mindazt, ami tehetségében áll, a kár bekövetkezésének elhárítása és az el nem háríthatott károsodás mértékének lehető csökkentése érdekében elkövetni tartozik. Felperes azonban sem a kár létrejötte, sem mértékének növelése körül tevőleges vagy nemleges magatartással nem terhelhető. Ugyanis helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint a felek közölt a kérdéses ló vételére vonatkozóan létrejött és az alperes által megtévesztés útján megbontani iparkodott adásvételhez felperes ragaszkodni jogosult volt és ezt a jogát az iratoknál fekvő és épen az alperes hitegetése folytán csak 1919. július 24-én beadott keresetében kifejezésre is hozta. Felperes tehát egy másik ló vételébe azonnal nem bocsátkozhatott azért, mert amennyiben a lovat neki a most emlí-