Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

Magánjogi fJönfi'ein/lár. — az 1919. december havában arra kötelezte magát, hogy míg a felperest feleségül veheti, vagy míg az alperes máshoz férjhez nem megy — addig is az alperes a felperest havi 1000 K-val fogja segélyezni. Alperes azonban ebbeli kötelezettségének csak az 1919. évi december havában 1000 K, 1920. évi január havában pedig 250 K erejéig tevén eleget, a felperes öt, a kereset indításig már lejárt és ezután már lejárandó részleteknek megfizetésére kérte kötelezni. A fellebbezési bíróság az elsőbíróság jogi álláspontjának elfogadásával a felperest keresetével minden bizonyítás mellőzésével elutasította, egyebek közt az 1894: XXXI. t.-c. 2. §-ában foglalt jogszabálynál fogva, amely szerint semmis bármély teljesítésnek kikötése arra az esetre, ha a jegyesek a házasságot meg nem kötnéjí. Felperes felülvizsgálati kérelmében azt vitatja, hogy a most idézett jogszabály a jelen esetben alkalmazást nem nyerhet azért, mert nincs szó arról, hogy az alperes arra az esetre vállalt volna kötelezettséget, ha e házasságot meg nem kötné, hanem arról van szó, hogy miután a felek az eljegyzést felbontották, az aíperes mintegy kártérítésképen vállalt fizetési kötelezettséget azért, mert a felperest hírbe hozta és ezzel a felperes férjhezmenetelének lehetőségét megnehezítette. Az ily kötelezettség-vállalás pedig — felperes felfogása szerint — semmiféle tiltó jogszabályba nem ütközik. Minthogy tehát nincs tiltó jogszabály, hogy az ekként kötelező ígéreten, tehát kötelmi jog alapon létrejött tartási kötelezettség érvényesítésétől a bírói jogsegély megtagadtassák, a felperes a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperest, a kereset értelmében elmarasztalni kérte. Felperesnek ez a jogi álláspontja azonban téves. Kétségtelen ugyanis, hogy a fentebb kiemelt kereseti tényállításokból az, hogy a felek közt az alperes magatartása következtében megszűnt jegyességből kifolyóan keletkezett az a szerződés, amelynek alapján felperes az alperest havi 1000 K segélyeknek, helyesebben tartási díjnak megfizetésére kötelezni kérte. Az ilykép létrejött szerződés azonban semmis azért, mert a kikötött és fizetni kötelezett tartásdíjnak nyilvánvaló célja az, hogy az alperest akár előbb, akár utóbb, de a házasság megkötésére késztesse. Már pedig az ily célzatú szerződés nyilvánvalóan a házasságkötés szabadságának jogelvébe ütközik s épen ezért lévén semmis, bírói jogsegélyben nem részesíthető. * * = A H. T. 2. §-ára nézve I. Magánjogi Dtár I. 2b\, VII. 2:i0.