Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

Magánjogi Döntvénytár. indokok : Az 1876: XVI. t.-c. 15. §-a szerint a szóbelivég­rendelet érvényességéhez négy lanu jelenléte szükséges, kik a végrendelkező által használt nyelvet értik, a végrendelkezőnek nyilatkozatát a tanuk elölt érthetően és egész terjedelmében élő­szóval kell előadnia és ki kell nyilatkoztatnia, hogy az általa teli nyilatkozatot szóbeli végrendeletének kívánja tekinteni. A fellebbezési bíróság ítéletében meg v.an állapítva, hog\ a szóbeli végrendelkezésnél jelen volt egyik végrendeleti lanu T. György az örökhagyó után ugyan, de perbeli kihallgatása előtt elhalt; a hagyatéki iratok tartalmából pedig kitűnik, hogy az idő­közben elhalt T. Györgyöt a végrendelkezésre a hagyatéki bíró­ság sem hallgatta ki, de nem készült a szóbeli végrendelkezés­ről a jelen volt tanuk által aláírt feljegyzés sem. A felperes a fellebbezési bíróság ítéletét azon az alapon támadja meg, hogy az 1876: XVI. t.-c. 15. § ábao megszabott alakszerűségek betartása négy végrendeleti lanu által bizonyítva nem lévén, a fellebbezési bíróság anyagi jogszabály megsértésé­vel mondotta ki a megtámadott szóbeli végrendeletet érvényesnek. A felperesnek ez a panasza alapos. Ugyanis az 1876: XVI. t.-c. 1o. §-ának fentebb idézett ren­delkezéséből nyilvánvaló, hogy a szóbeli végrendelet érvényesen csupán az ott megszabott kellékek betartása mellett jöhet létre. A bíróság szóbeli végrendelet létrejöttét és tartalmát csak annyi­ban veheti bizonyítottnak, amennyiben mind a négy végrendeleti lanu egybehangzóan vall; mert valamint a szóbeli végrendel­kezés négy tanú előtt teendő, azonképen bizonyítottnak is csak az vehető, amit mind a négy tanú egybehangzóan bizonyít. Minthogy azonban a jelen eselben — amint említve volt — T. György végrendeleti tanul elhalálozása miatt e perben kihall­gatni nem lelietelt; minthogy továbbá a hagyatéki bíróság a. hagyatéki eljárás során az 1894: XVI. t.-c. 30—33. §-ainak megfelelően a végrendelkezés körülményeire csak három lanut hallgatolt ki, néhai T. Györgyöt ellenben nem és így a most nevezett végrendeleti tanúnak esküvel meg nem erősített vallo­mása sem áll rendelkezésre, amely vallomás, ha meg volna, eset­leg eskü helyett halál állal hitelesítettnek volna tekinthető, mint­hogy végül ily körülmények közt a szóbeli végrendelet létrejötte és tartalma valamennyi végrendeleti tanú megegyező vallomásá­val bizonyítható nem volt; ennélfogva figyelemmel arra is, hogy az alperes részéről a kereset időelőttisége miatt támasztott ki­fogásnak, amint ezt a fellebbezési bíróság helyesen kifejtette, jogszerű alapja nincs, az örökhagyó végrendeletét a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával, a felperessel szemben érvény­telennek kellett kimondani és ennek folyományaként felperesnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom