Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

Magánjogi Döntvénytár. Felperesek ezen opciós jogügylet érvénytelenségének kimondását és a kötelező nyilatkozat alapján az ingatlanra az alperes javára bekebelezett elővételi jog törlését azon az alapon kérik, mert az ingatlan értékében és a pénz vásárlóképességében a vételi jognak az alperes javára a fenti módon való biztosításától az akkor előre nem láthatóit körülmények folytán oly rendkívüli eltolódás állott be, amelynek következtében az akkor megállapított vételári összeg ugyanily mennyiségben ma már a vételárnak meg nem felel, amiből következik az is, hogy hiányzik a jogügylet egyik leglényegesebb alkatrészének, a vételárnak a megállapítása, de hiányzanak az opció egyéb lényeges elemei is, mint pl. a birtok iránti rendelkezés stb.: továbbá alapították kérelmüket különösen másodrendű felperes kérelmét illetően arra is, hogy a lekötelezés kiskorú H. Jánosra nézve a gyámhatóság jóváhagyása dacára sem kötelező, mivel az sérti a kiskorú érdekét. A fellebbezési bíróság a felpereseket keresetükkel elutasította egyrészt azért, mert szerinte a felperesek keresete időelőtli. mert az opció gyakorlására engedett határidő 1923. nov. 1. napjáig terjed s most még az alperes nincs abban a helyzetben, hogy az ingatlan ériékében és a pénz vásárlóképességében beállott eltolódást a felperesek hátrányára érvényesíthetné; másrészt azért utasította el, mert az 1877. évi XX. t.-c. 113. §-ának utolsó bekezdésében foglalt jogszabály a jelen esetre uem vonatkozik, illetve nem alkalmazható. A fellebbezési bíróság ítélete ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel. Ami elsősorban is a felpereseknek azt a panaszát illeti, hogy a fellebbezési bíróságnak utóbbi jogi álláspontja téves, a panasz alapos. Ugyanis a megállapított tényállás szerint a vételárként megállapított 60,000 K csupán magának az ingatlannak az ügyletkötéskori értéke, s így nyilvánvaló, hogy az alperes javára a kiskorú nevében szokatlanul hosszú időre engedett opcióért, illetve azért,'hogy a kiskorú, illetve a helyelte eljárni hivatott gyám, illetve gyámhatóság rendelkezési jogát szokatlanul hosszú időre korlátozta, ellenérték nem nyújtatott s így a részéről kötött ügylet a kiskorúra nézve visszteher nélkülinek lekintendő, már pedig az 1877. évi XX. t.-c. 113. §-ának utolsó bekezdése értelmében azok a jogügyletek, amelyek által a kiskorú visszteher nélkül köteleztetnék vagy jogokról visszteher nélkül lemondana, a gyámság alatt állóra nézve gyámhatósági jóváhagyás esetében sem kötelezők. Ezt a jogszabályt sértette meg tehát a fellebbezési bíróság azzal, hogy a vételi jogügyletet a kiskorú felperesre nézve kötelezőnek mondotta ki.