Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)
64 Magánjogi Döntvénytár. korlásához fűződő szükségszerűség mérvéhez képest határozandó meg és pedig abhan az időben fennálló szükségszerűség szerint, amidőn a szolgalom létesül; ebből folyólag az egész ingatlanra bekebelezett lakás illetve használati szolgalmi jog terjedelme az elsőrendű alperesnek az említett időben volt személyi viszonyai által megkívánt szükséges mértékben állapítható meg, az ezt meghaladó mérvben elsőrendű alperes az ingatlannal rendelkezni nem jogosult. A nem vitás perbeli tényállás szerint elsőrendű alperes mióla az ingatlan előző tulajdonosától — nejétől — a másodrendű alperestől különváltan él, vagyis 1916. évi tavasztól kezdve — tehát a felperesi vétel időpontjában is — csak a házban lévő kisebb szobát és a kovácsműhelyt használta, az ingatlan többi részét ujabban a harmadrendű alperesnek adta bérbe, aki abban ez idő szerint is bennlakik ; további tényállás, hogy elsőrendű alperes csakis kovácsipart folytat. Végül a fellebbezési bíróság tényként azt is megállapította N. .1. tanú vallomása alapján, hogy 1916. április 16-án, midőn a tanú első- és másodrendű alperest a vasúti állomáshoz fuvarozta, ezek a kocsin a háznak másodrendű álpcres által leányukra történt átruházásáról beszélgettek, az elsőrendű alperes Sz. János az.t a kijelentést telte : «hogy a kis szoba és kovácsműhely használati jogával, melyet a felesége az ő részére biztosított, megelégszik és nem kíván másl». Ebből pedig következtetés vonható afra, hogy elsőrendű alperes és neje az utóbb tényleg bekövetkezett különválás eshetőségére voltak tekintetlel a lakásjog megállapításánál. Ezekből folyólag a magyar Kúria megállapítja, hogy az elso-p rendű alperesnek, mint magánosan élő kovácsmesternek saját személyére lakásul a házban levő általa eddig is használt kisebb szoba elegendő, ehez képest a lakás szolgalmi jogát erre a kisebb szobára ennek kizárólagos és a két szobát elválasztó konyhának természetszerűleg szükséges közös használatában állapította meg. A kovácsműhely kizárólagos használatának joga nem vitás, de a kovácsmesterség folytalhalása végett ezt a használati jogot az udvarnak felperessel leendő közös használati jogára is ki kellelt terjeszteni. = A használatra jogosult «mindenkori» szernél}es szükségletét tekinti iránjadónak Pik. tvjav. ö7;i. §.