Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

Magánjogi Döntvénytár. 125 jövedelméből gyűjtötték. A nem vitás tényállás szerint az örökhagyó és neje, az alperes a jászkún kerülethez tartozó túrkevei illetőségűek voltak és az állandó lakhelyük ott volt. Az ideiglenes tkvezési szabályok 17. §-ának rendelkezése szerint a 14— 16. §-ban foglalt hitvestársi öröklés és özvegyi jogra a jászkún kerületekben fennállott szabályok jövőre is zsinórmértékül fognak szolgálni, egyéb tekintetben azonban az id. tkv. szabályokban szabályozott öröklési rend a jászkún kerületekre is kihat. Nem sértette meg tehát a fellebbezési bíróság az anyagi jogot, amidőn a vitás kérdés elbírálásánál az id. tkezési szabály által fenntartott Jászkún V. statútumot alkalmazta. A Jászkún V. statútum 1. £-a szerint az együltkereső özvegyet, s maga jussához képest a földben fekvő summától és ingó javakból a fiaival és leányaival egyenlő egy porció illeti, s erről szabadon rendelkezhetik, sőt ha a férj minden mag nélkül meghalna és maga jószágairól másként nem rendelkezett volna, az olyan esetben hol tudniillik semmi maradék nincs, amelyet a jószág illetne, mind az ingó, mind az ingatlan javak az éleiben megmaradóit özvegyre tulajdonosi joggal szálljanak, hogy ő azokról szabadon rendelkezhessen ; a statútum 2. §-a szerint ha az özvegy kereső (közszerző) nem volt, a hitrészénél, jegybe vagy házassági ajándékba adott portékánál, a szüleitől férjhez vilt javaknál és a házasság ideje alatt férje által szerzett ingó javakból egy résznél egyebet nem kívánhat, következéskép a fennforgó vitás kérdés elbírálásánál döntő súllyal bír, kik tekintendők maradékoknak, az alperes közszerző-e és az igényelt javak a házasság tartama alatt szerezleltek-e. A fellebbezési bíróság ítéletében meg van állapítva, hogy a leltár 3—27., 29. t. alatti ingóságokat az örökhagyó az első nejével szerezte, ezek az ingóságok tehát az örökhagyónak nem az alperessel kötött házasság tartama alatt szereztetvén, olyan ingóságoknak nem minősíthetők, amelyekből az alperes féljenek lemenők és végrendelet hátrahagyása nélkül történt elhalálozása folytán az idézet statútum alapján örökrészt követelhetne, hitvestársi öröklést érvényesíthetne. De nem igényelheti az alperes hitvestársi öröklés címén az örökhagyónak szerzeményi ingatlanait sem; mert a statútum i. §-a szerint az özvegy férjének ingatlan javaiban csak az esetben örököl, ha a férj mag nélkül hal el, utána semmi maradék nem marad; már pedig az állandóan követelt bírói gyakorlat szerint maradék alatt az örökhagyónak minden vérszerinti rokona lévén értendő, s felperesek mint az örökhagjó testvérei úgy a leltár 3—27., 29. alatti ingóságokra nem különben a szerzeményi ingatlanokra nézve az alperest az öröklésben megelőzik.