Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

Magánjogi Döntvénytár. iOS Kúria a menyasszonynak az eljegyzésszegésből eredő kedélyi bántalomért, mely jövendő házasságkötését is nehezíti. (Kúria 1920. márc. 2. P. ÜL 85/1920. sz.) A m. Kúria: A felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. indokok; ( . . . Mint a tejben I. alatt . . .); vagyis nem zárja ki azt a követelési jogot a házassági Ígéretet megszegő fél­nek a házassági Ígérettel kapcsolatos olyan cselekménye, vagy viselkedése alapján, amelyek által a vétlen fél kárt vagy nyil­vánvaló joghátrányt szenvedett. A fellebbezési bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes a másodrendű alperest, mint jegyesét arra bírta reá, hogy 1914. évi július 1-ső napjával kereső foglalkozásával, mint büfíéleány hagyjon fel, ami által a másodrendű alperes ugyan­azon év végéig az összeg szerint vitássá nem tett 2040 K jöve­delemtől esett el, ezt az összeget, mint tényleges kárt a fellebbe­zési bíróság jogszerűen ítélte meg a másodrendű alperes részére. Megállapította továbbá a fellebbezési bíróság, hogy az el­jegyzésnek a felperes részéről jogos ok nélkül történt felbontása a másodrendű alperes kedélyére súlyosan hatott s ebből is ne­hézségek származhatnak a másodrendű alperesre egy jövendő házasság megkötésénél; helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja is, hogy a felperes a jogellenes eljárásával elő­idézett ama joghátrányért a másodrendű alperesnek elégtétellel tartozik. A fellebbezési bíróság által e címen az alperes részére megállapított 2000 K-t a m. Kúria megfelelőnek találja. = A Kúria az eljegyzésszegő felelőssége tekintetében már ismételten túl­terjeszkedett a H. T. korlátain. A Mjogi Dtár X. 48. sz. jegyzetében idézett k. 4208/1908. P. sz. eset, mely a P. H. T.-ba, mint 157. sz. elvi határozat van felvéve, már kimondotta az I. alatti tételi (kivéve az «elégtételre» utalást.) Merőben új a III. alatt nem vagyoni sérelemért megállapított elégtétel; az id. Mjogi Dtár X. 48. sz. eset még ellenkezőleg döntött. 82. A jó erkölcsökbe ütközik és semmis az oly szer­ződés, amelyben az egyik fél a másik félnek szo­rultságát felhasználva, az általa vállalt szolgálta­tással arányban nem álló és a másik fél tetemes károsodását előidézni alkalmas ellenszolgáltatást köt ki a maga részére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom