Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

102 Magánjogi Döntvénytár. jogosultsága csak a vagyon kezelésére, de az ezen határon túí levő ingatlan eladására ki nem terjed, ha tehát a gondnokoltja ingatlanait eladja, ez az ügylete — gyámhatósági jóváhagyás ellenére is — érvénytelen. Ebből azután jogilag szükségkép következik az is, hogy ennek ily megállapítása esetén tárgytalanná válik az a kérdés, hogy a szóbanforgó ügylet az 1877: XX t.-c. 113. §-ban foglalt utolsó bekezdése rendelkezése alapján meglámadható-e, vagy nem. Tárgytalan pedig azért, mert a jogügylet e törvényszakasz alapján való megtámadásáról csak akkor lehet szó, ha a gondnok egyébként törvényes hatáskörében járt el s amikor a jogügylet egyébként létrejöttnek tekinthető, ez az eset azonban a fentiek értelmében ezúttal fenn nem Korog. A dolog ilyen állásában tehát a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett úgy azáltal, hogy a jogügylet érvényességét az 1877: XX. t.-c. 28. §. d) pontja, 33. §. utolsó bekezdése és a 87. §-ában foglalt rendelkezésekre való tekintet nélkül megállapította, úgy azáltal, hogy az 1877: XX. t.-c. 113. §-ában foglalt rendelkezést alkalmazhatónak találta s a további eljárást ezen a alapon rendelte el, miértis azt kellett vizsgálni, hogy a felperes által megtámadott adásvételi jogügylet nem érvényes-e azon az alperes részéről érvényesített alapon, hogy felperes az ügyletnek megkötéséhez hozzájárult; és azt utólag magára nézve kötelezőnek elfogadta? E tekintetben azonban a tényállás megállapítva nincs s így e részben a magyar Kúria az ügyet meg nem vizsgálhatja, miért is ennyiben a fellebbezési bíróság ítéletét, mely ez ügynek további tárgyalását elrendelte, fenntartani kellett annak a hangsúlyozásával, hogy az ügy most már csak azon az alapon lesz eldöntendő, hogy az alperes hozzájárult-e a jogügylethez, vagy sem? * * = Agyámtörv. 87. §. 2. bek.-nek az a magyarázata, hogy a távollevő gondnoka ingatlant gyámhatósági jóváhagyással sem idegeníthet el, mert az túlterjed a vagyon «kezelésén» : n. sz. felettébb aggályos. A gyt. 87. §-ában a «vagyonkezeIés» nem az elidegenítéssel van szembe helyezve, hanem a gondnokolt személyes ügyeiben való eljárással (Sipőcz a Fodor-f. Mjog IV. k. 945. lapján). A vagyonkezelés természetszerűleg az elidegenítésre is kiterjed. A gyt. 87. §-a szerint a 28. §. d) és e) ponljabeli gondnok hatásköre sequiparálva van a 29. §-beIi gondnokával. Ha tehát a Kúria magyarázata helyt állhatna, ez a többek közt azt is jelentené, hogy ha az anya, mint t. és t. gyám a kiskorú vagyonát kezelni nem akarja (29. §. 6): az ilyen kiskorú ingatlanát egyáltalán nem lehetne elidegeníteni, minthogy a. kiskorú szinlén csak vagyona kezelésére kap gondnokot. Ez nem lehetett a törvény célja, hisz az elidegenítés sokszor ép a vagyon helyes kezelése érdekében szükséges. Ennek őre épen a gyámhatóság. Ugyanígy Sipőcz id. h. 926. I.