Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

Magánjogi Döntvénytár. hogy ö kötelesrész helyett az ivadékaira is kiterjedő évjáradékot fogadta el. Az alperes panasza alaptalan, mert a leszármazónak, a jogos kitagadás esetét kivéve, feltétlen joga van a kötelesrész követeléséhez, alkalmas módon történt lemondás hiányában tehát a kötelesrész érvényesítésétől meg nem fosztható, a felperes részére az alapítólevélben biztosított évjáradéknak ellenmondás és fenntartás nélkül történt felvétele azonban joglemondásnak nem minősíthető, mert az alapítólevélben az évjáradékra vonatkozóan foglalt meghagyás a hagyomány jellegével bír, a rendelt hagyomány elfogadása pedig nem tekinthető a kötelesrészről való joglemondásnak. = V. o. Ptk. tvjav. biz. szöv. 1808. §. I. bek. 2. mondatát. 64. /. Ingatlan <ioptió»-jának ugyanazok az érvényességi kellékei, amelyeket a bírói gyakorlaton alapuló anyagi jogszabályok az ingatlanra vonatkozó adásvevési szerződések tekintetében megállapítanak. — //. Az ingatlanra vonatkozó adásvevési szerződésnek joghatálya csak abban az esetben állapítható meg; ha nem csupán a tárgy és a vételár? hanem egyéb lényeges tényező tekintetében is egybehangzó megállapodás jött létre. Ilyen lényeges tényezőül kell tekinteni, hogy az ingatlant terhelő jelzálogos követelések a vételárba betudandólag a vevő által átvállaltatnak-e, hogy a vételár mikor fizetendő, az ingatlan mikor lesz a vevőnek átadandó. (Kúria 1919. nov. 11. P. V. 475/1919. sz.), = Az adásvételi szerződés perfekciójára vonatkozó bírói gyakorlat kiterjesztése optió esetére. L. Staud Magánjog Tára I. k. 1. sz. — Az említett bírói gyakorlatra nézve L különösen a Mjogi Dtár XI. 223., 2-24., 225. X. 86. IX. 212. sz. eseteket.