Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

Magánjogi Döntvénytár. 47" engedménye alapján, ennek a jogán lépne fel; felperesnek azonban, akivel szemben alperesek jogellenesen el nem jártak s akinek kárára jogtalanul nem gazdagodtak, alperes ellen sem kártérítési, sem gazdagodási jogalapon kereseti joga nincsen, mert, amint ezt a másodbíróság helyesen megállapította, felperes mint későbbi jelzálogos hitelező a telekkönyvi rangsornál fogva volt köteles tűrni azt, hogy a szóbanforgó összeget a végrehajtási tömegből a nagyszebeni íöldhitelintézet, felperessel szemben, a saját 4800 K-s követelésére soroztathatta, de alperesek felperessel szemben kártérítési kötelezettség megállapítására jogszerű alapot nyújtó jogellenességet nem követtek el, a gazdagodás pedig, amennyiben ez íennforog, az eladó N. Zoltánné rovására történt. * ¥ = A ptk. tvjav. bizotts. szöv. 663. §-a értelmében szabály szerint «egyetemleges jelzálogjog esetében a jelzálogos hitelezőn kívüli tkvi érdekeltek egymás közötti viszonya szempontjából a jelzálogjog terhét az egyes ingatlanok a rájuk rótt egyenes állami adó arányában, ha pedig ily adó alá nem esnek, értékük arányában viselik*. Ezen — jelenlegi jogunkban ily alakban ismeretlen — tétel alkalmazása az adott esetben más eredményre vezethetne. Az egyetemleges jelzálogjog terhének elosztásáról 1. még Mjogi Dtár VIII. 47., 125., 163., 225. sz.; az egyik egyetemleges adóstárs hitelezőjének viszonya a másikegyetemleges adóstárshoz : Mjogi Dtár IX. 94. sz. 39. Vastag hálátlanság okából visszavonható az olyan ajándék is, amelyre az ajándékozót erkölcsi kötelességének érzete indította. (Kúria 1916. okt. 10. Rp. I. 3451/1916. sz.) A kir. Kúria: Az alperes felülvizsgálati kérelmét elutasítja. Indokok: A fellebbezési bíróság ítéletében tényállásként állapította meg, hogy az alperes (K. Lajos) már néhai édesatyjának megígérte, hogy a felperest (özv. K. Lajosnét), atyjának második nejét, alperesnek mostohaanyját özvegységében el fogja tartani és hogy atyja halála után 1909. augusztus hó 15-én ígéretet tett a felperesnek, hogy neki havi 40 K, illetve lakbéres hónapokban havi 60 K tartásdíjat fizet, megállapította továbbá tényállásként a fellebbezési bíróság azt is, hogy ezt az igéretét az alperes minden feltétel nélkül tette és hogy 1912. évi június hó végéig havonkénti előre való fizetéssel ezt a kötelezettségét tényleg teljesítette is és pedig hálából azokért a szolgáltatásokért..