Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)
48 * Magánjogi Döntvénytár. amelyeket a felperes, mint alperesnek nevelőanyja teljesített alperes irányában és mert alperes atyját, ennek súlyos belegségében ápolta; de megállapítja egyszersmind azt is, hogy a felperes az alperesért adósságot nem fizetett. A felperes által alperes részére teljesített szolgáltatások a mostohaanya és gyermek közötti viszonyra tekintettel, az ítéletben foglalt részletezés szerint a felperesnek családi állásából folyó ápolási, nevelési, ellátási és gondozási teendőkből állván, a fellebbezési bíróság helyes következtetéssel mondotta ki, hogy az alperes a mostohaanyjával, a felperessel szemben tett igéretét erkölcsi kötelezettség érzetéből tette, de erre a törvény szerint kötelezve nem volt és ebből folyólag helyesen minősítette a felek között létrejött ügyletet ajándékozásnak. De épen ezen minősítés folytán tévesen mondotta ki a fellebbezési bíróság azt, hogy ez az ajándékozás — erkölcsi indító okaira tekintettel — egyáltalán vissza nem vonható, mert anyagi jogszabály, hogy az ajándékozás a megajándékozott részéről tanúsított durva magatartásban megnyilvánuló vastag hálátlanság esetében visszavonható s e tekintetben az állandó bírói gyakorlatban elfogadott ezzel az anyagi jogszabállyal szemben a polgári törvénykönyv tervezetének 1217. §-ában foglalt rendelkezés nem nyerhet alkalmazást, az alperesnek anyagi jogszabálysértésre alapított ez a panasza alapos és ennek megtelelőleg vette felülvizsgálat alá a kir. Kúria az alperesnek azt a további panaszát, amely szerint a fellebbezési bíróság a visszavonás indokait helytelenül mérlegelte, midőn ítéletében erre is kiterjeszkedett. A fellebbezési bíróság ítéletében erre vonatkozólag megállapított és a S. E. 197. §-a szerint irányadó tényállás az, hogy a felperes, az alperes jegyesének házasságon kívül született gyermeke anyakönyvi kivonatát megszerezte, azt a nem rokon Sz. Sándor tanúnak azzal adta át, hogy azt F. Dezsőnek a peres felek és a jegyes rokonának mutassa meg s ezt a tanú meg is tette; hogy továbbá az alperes jegyese, névszerint; volt özv. D. Andorné szül. K. Ilona, most már az alperes felesége, a felperes néhai férjének anyai féltestvére, alperesnek nagynénje, a felperesnek sógornője az alperestől esett teherbe; további tényállás az is, hogy a felperes és az alperes mostani felesége között ellenségeskedés és állandó civakodás volt és hogy mikor az eset történt, a nevezett egyén még nem volt alperes felesége, végül, hogy F. Dezsőnek a gyermekszülés esetéről már tudomása volt. Felperesnek ez az eljárása bántó tapintatlanság az alperessel szemben és a jó ízlés szempontjából feltétlenül elítélendő, de tekintettel az előzményekre, hogy a felperes és alperes jegyese