Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

Hlagánjogi Döntvénytár. 43 zések : «Kelt Nagyváradon 1913. évi július hó 16-án» keltezéssel szabályszerűen el vannak látva, ezen keltezés után azonban a végrendelkező folytatólag is rendelkezvén, a végrendelet e helyén a keltezés a szokásos ((Kmf» (kelt mint fentebb) kitétellel történt s ezután az örökhagyó a végrendeletet sajátkezűiig aláírta s ezt követi a végrendeletre vezetett lanúzáradék, mely ismét a «Kmb keltezéssel láttatott el s ezután van a négy végrendeleti tanú sajátkezű aláírása. Minthogy úgy az utólagos rendelkezésre, mint a tanúzáradékra következő «Kmfj> keltezés az elől levő teljes szövegű keltezésre utal, a tanúk vallomásával pedig bizonyítva van, hogy a végrendelkezés egységesen, megszakítás nélkül folyt le : a végrendelet keltezési alakszerűség szempontjából az 1876 : XVI. t.-c. 7. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelel. 35. A szóbeli végrendelet érvényességéhez nem feltétlenül szükséges, hogy az örökhagyó a törvény szavaival jelentse ki azt, hogy a tett végrendelkezés az ő szóbeli végrendelete, hanem elegendő már az is, ha akaratának nyilvánításából és az ezzel összefüggő kijelentéseiből megállapítható, hogy szóbeli végrendeletet kívánt tenni s a szóval tett végrendelkezését szóbeli végrendeletnek tekintette. (Kúria 1916. okt, 18. P. VII. 2778/1916. sz.) = Mjogi Dtár VIII. 29., VI. 197., 198., V. 119., I. 2-25. sz. 3«. /. Abban az esetben, ha a házastársak a közös végrendeletben vagyonukról, vagy annak egy részéről, mint egységes egészről egymással azonosan rendelkeznek s örökösnek vagy hagyományosnak kölcsönösen ugyanazt a harmadik személyt nevezik meg, a közös és kölcsönös rendelkezésekben nyílvá-