Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

Magánjogi Döntvénytár. Indokok': Az alperes felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabálysértés miatt támadta meg a fellebbezési bíróság ítéletének azt a rendelkezését, mellyel az alperes tartási kötelezettségéi magával a felperessel szemben is megállapította, mert szerinte a házasságon kívüli nemi közösülésből ily kötelezettség nem származik. Az alperesnek ez a panasza alaptalan. A fellebbezési bíróság ugyanis a Pp. 534. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásként azt állapította meg, hogy az alperes, aki nős férfiú, a felperessel abban az időben közösült nemileg, amidőn a felperes mint cseléd az alperes szolgálatában állott. Megállapította továbbá a fellebbezési bíróság, hogy a felperes hátgerincének nagyfokú elferdülése folytán púpos, vézna, nyomorék nő, aki már szolgálata idején tüdőbeteg volt, amely betegsége a közösülés, az ezt követő terhesség és szülés következtében annyira súlyosbodott, hogy a felperes állandóan kereset- és munkaképtelenné vált s teljes vagyontalansága miatt a mások eltartására szorul. Habár a fellebbezési bíróság ítéletében nincs megállapítva az, hogy az alperes a közösülés végrehajtásánál a felperessel szemben erőszakot használt, mégis arra való tekintettel, hogy a felperes a cselekmény elkövetése idején az alperes gazdái hatalma alatt, utóbbitól függő helyzetben állott, a leiperesnek a közösülésbe való esetleges beleegyezése sem szünteti meg a cselekmény jogellenes voltát; de mindenesetre nyilvánvaló, hogy a íelperes cselekedete a jó erkölcsökbe ütközik. Az sem lehet vitás, hogy az alperes cselekménye az annak következtében felperesre bekövetkezett kárral okozati összefüggésben van. Minthogy pedig az anyagi jogszabályok szerint kártérítésre van kötelezve az, aki másnak egészségét szándékosan, súlyosan sérti: a fellebbezési bíróság nem sértette meg az anyagi jogszabályokat azzal, hogy az alperes tartási kötelezettségét a felperes javára megállapította. Alaptalan az alperesnek a kiskorú gyermek részére megállapított tartásdíjnak mennyisége ellen emelt panasza is, mert a ^megállapított havi 40 K tartásdíjat a felperes társadalmi és az alperes vagyoni helyzetére, valamint a jelenlegi súlyos megélhetési viszonyokra tekintettel a kir. Kúria is megfelelőnek találla. A megállapított tényállás szerint az alperes az előzően önként elvállalt tartási kötelezettség teljesítését 1915 november 1-én szüntette meg. Minthogy pedig a felperes keresetét már 1916 január hó 4-én megindította s így e részben őt számbajövő késedelem