Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

u Magánjogi Döntvénytár. magának tartotta fenn és a királyi helytartótanács kebeléből némelyeket ki fog küldeni, hogy a mondottakra különös és kiváló gondot fordítsanak. Az 1729: XVII. t.-c. a Hrabovszky- és Szirmay-féle alapítványok tekintetében vizsgálatot rendel. Az 1725: XXI. t.-c. az összes, úgy az egyházi, mint a világi ifjúság részére tett és másféle kegyes alapítványok felügyeletét a zágrábi egyházmegyére nézve a zágrábi püspökre bízza. Az 1751 :XXI. t.-c. a Löwenburg-féle alapítvány törvénybe iktatásával kapcsolatban kijelenti, hogy Ő Felsége legfőbb kegyúri jogánál fogva gondoskodni fog, hogy az alapító szándéka és akarata pontosan teljesíttessék. Az 1764: XIII. t.-c. a Szirmay-, Hrabovszky-és Löwenburgféle alapítványok tekintetében tartalmaz intézkedést. Az 1790: XXIII. t.-c. Isten egyházáról és az alapítványokról rendelkezvén, kimondja, hogy Ő Szent Felsége, mint az egyházak legfőbb kegyura, Isten egyházait jogaikban megtartandja és mindenléle alapítványokat az alapítók szándéka szerint (ad mentem íundatorium) igazgattat. Az 1790 : XXVI. t.-c. 10. §-a elrendeli, hogy az evangélikusoktól elvett alapítványok visszaadassanak, a király főfelügyeleti joga ezekre is kiterjesztetvén, a 12. §. pedig elrendeli, hogy a katholikus alapítványok a kalholikus, az evangélikus alapítványok pedig az evangélikusok javára fordíttassanak. Az ugyanez évi XXVII. t.-c. a királyi felségnek jogait a görög nem egyesültek alapítványaira is kiterjeszti. Az 1808: VII. t.-c. a Ludovika katonai akadémia törvénybe iktatásával kapcsolatban megemlíti, hogy az intézet alapja legnagyobbrészt önkéntes alapítványok által létesült. Az 1827: XXIV. t.-c. a Bibits és Király püspökféle alapítványokat iktatta törvénybe. Az 1836: XXIV. t.-c. a Szepesy Ignác püspök által telt alapítványnak, az ugyanaz évi XL. t.-c. a Buttler János által tett, az ugyanez évi XLII. t.-c. a gr. Nádasdy Ferenc és Gasparek Kázmér által telt és az 1840 :XLI. t.-c. a Magovich Sándor állal tett alapítványoknak a törvényhozás által megörökítéséről rendelkeznek. A most felhívott törvényekből általában kétségen kívül áll, hogy az 1848. évet megelőző idők törvényhozása az alapítványok felett gyakorolandó főfelügyeletet a király kezébe adta anélkül, hogy a főfelügyelet köre tekintetében bármitéle korlátozást tett volna. Mert nem tekinthető ily korlátozásnak az 1715:LXXIV.