Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Magánjogi Döntvénytár. 38 t.-cikknek az a kijelentése, hogy «dum et quando bene videbitur)), ha ugyanis a törvény a legfelsőbb tényezőnek az alapítványra vonatkozó felügyeleti jogot megadja, a felügyeleti hatóság hatáskörébe tartozik annak a megállapítása is, hogy a felügyelet érvényesítése mikor és mennyiben szükséges? Ebből pedig következik, hogy a főfelügyeletnek a király részére biztosított azt a jogát már az akkori idők törvényhozása sem magyarázta akkép, hogy a felügyeleti jog csak a már létesült alapítványokra vonatkozik és annak köréből az alapítvány létesülése körül való tevékenység kizárva volna. Ez utóbbinak a helyes törvénymagyarázat is ellene mond, mert nem lehet feltenni, hogy a törvényhozás jogot adott volna a felügyeleti hatóságnak arra, hogy a már létrejött és működését megkezdett alapítvány megfelelő működését ellenőrizze, de elzárassék annak a megbírálásától, hogy az alapítvány létesülésében a jövendő megfelelő működés előfeltételei biztosíttatnak-e? Egyébként tételes törvények is tartalmaznak magától a törvényhozótól származó és így hiteles értelmezést abban a kérdésben, hogy a királynak a törvényekben biztosított főíelügyeleti jogát az akkori idők (örvényhozása miképen magyarázta? A nagyszombati nemes nevelőház részére tett Pázmán-féle alapítvány ügyéről rendelkező 1741 : XLIII. t.-c. ugyanis kifejezetten említést tesz arról, hogy a Pázmán-féle alapítványról alapítólevél készíttetett és az királyi jóváhagyással megerősíttetett; az 1802: IV. t.-c. a katonai akadémia részére tett magánalapítványokról rendelkezvén kijelenti, hogy az alapítóleveleknek azt a rendelkezését, hogy néhány ifjú egyelőre a bécsi katonai akadémián képeztessék ki, a király elfogadta; az 1827: XIX. t.-c. a gr. Fesletich László által tett alapítványok törvénybe iktatásával kapcsolatban megemlíti, hogy a nevezettnek az 1802 : II. t.-c. által törvénybe iktatott gr. Festetich György-féle alapítvány kiegészítésére tett 10,000 forintos és a magyar tudóstársaság javára tett ugyancsak 10,000 forintos alapítványairól alapítólevelek adattak ki és azokat O Felsége helybenhagyni méltóztatott; végül a Mack Ignác alapítványáról rendelkező 1840: LV. t.-c. értelmében a nevezett által a nemzet szabad rendelkezése szerint kijelölendő valamely hazai közhasznú célra felajánlott 5000 frtot az ország rendéi, — Ő Felségének Kegyelmes megegyezésével kívánták a pesti vakok intézete gyámolítására fordítani. A most felsorolt törvényekkel maga a törvényhozás mutat reá arra, hogy a főíelügyeleti jog valódi tartalma az alapítvány létesülésének időpontjában, vagyis akkor, amidőn az alapító szándéka és az alapítvány felhasználásának a módja megrögzíltetik, 3*