Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Tartalommutató. xxxix Lap 75.I. Az Örökhagyó végrendeletében foglalt az a nyilatkozat : «végakaratomat ép ésszel és teljes akarattal az alólírt négy tanú előtt nyilvánítottam)), nem öleli fel az 1876 : XVI. t.-c. 5. §-ában előírt azt az. alaki kelléket, amely szerint a tanúk által magán az okiraton annak megtörténte igazolandó, hogy az örökhagyó a végrendeletet előttük aláírta, vagy már előbb általa önkezűleg aláírtnak elismerte * 119 131. Az 1876 : XVI. t.-e. 3. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a tanúknak képességgel kell bírniok annak bizonyítására, hogy az örökhagyó személyében csalás vagy tévedés nem történt, okszerűen következik, hogy a tanúknak e szakaszban megkövetelt képességüket nem a végrendelkezéskor a végrendelkező környezetében levő egyének egyszerű bemondásából kell megszerezniük, hanem nekik már előzőleg a saját észleleteikből merített meggyőződésük alapján kellett, hogy le;tt légyen tudomásuk arról, hogy a végrendelkező valóban az a személy, aki végakaratát előttük kinyilatkoz^ tatja. Nyilvánvaló tehát, hogy a törvény a 3. §-ban, miként ez a 2. §-szal való összefüggéséből is kitűnik, a tanúktanuskodási képességére nézve végrendeleti érvényességi kelléket állít fel, mely mint ilyen kétség esetében csakis a végrendeleti tanúkkal igazolható 208 132. Nem érdekelt végrendeleti tanú a község javára hagyományt rendelő végrendeletnél a községi bíró és esküdt 208 149. I. A végrendelkezés oly alakszerű ügylet, amelynek összes tényálláselemei kizárólag az ügyleti kapcsolatba belevont személyek ' által kell hogy megvalósuljanak. — II. Érvénytelen a végrendelet, ha a végrendelkező által nem értett nyelven készült végrendeleti iratot a tanúk előtt ugyan, de nem végrendeleti tanú magyarázta meg a végrendelkezőnek. — III. A végrendeleti tanú ebbeli minősége csak a végrendelet aláírása útján bizonyítható 245 168. Minden olyan írásbeli végrendelet, amelynél tanúkat kell alkalmazni, jogérvényesen csak akkor létesül, amikor a tanúk akár az okirat szövegében, akár külön záradékban, de magán az okiraton aláírásukkal bizonyítják, hogy a végrendeletnek a törvényben előírt alakszerűségei megtartattak. — II. Abban az esetben, ha a tanúsítvány nem a végrendelet szövegében, hanem külön záradékban foglaltatik, nem a végakaratot tartalmazó szövegnek hanem a tanúzáradéknak a keltezése lényeges, mert az okiratnak végrendeleti hatályt és jelleget a végrendelkezőnek és a tanúknak együttes nyilatkozata ad s ha a tanúk nyilatkozata külön záradékban van, maga a végrendelkezés ennek a záradéknak az okiratra vezetésével s a tanúk által való aláírásával nyer alakszerű befejezést. III. A végrendeletnek közjegyzőnél való letétele esetében a letétel . időpontja a végrendelet keltezésének a hiányát nem pótolja ; mert a letétel által az 1876 : XVI. t.-c. 23. §-a szerint csak az egyébként szükséges kifogástalan tanúk közül kettő jelenlétének a hiánya pótolható, egyéb alakszerűség pedig nem 281 179. I. Háború alkalmával a csapatok hadilábra állításának időpontjául, amelytől kezdve az 1876. évi XVI. t.-c. 29. §-a értelmében, a véderőnek ezen csapatokhoz osztott tagjai kiváltságos végrendeletet tenni jogosítvák, azt a napot kell tekinteni, amelyen az illető csapatra vonatkozóan a mozgósítási legfelsőbb parancs kiadatott. — II. Az érvényesen létrejött kiváltságos katonai végrendelet hatálya nem szűnik meg abban az esetben, ha a végrendelkezőt a háború tartama alatt ideiglenesen szabadságolták 298