Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Magánjogi Döntvénytár. 119 tékra, tehát a leszármazó kötelesrészére is kiterjedő utóöröklési jog csak az esetben fogja illetni, ha a leszármazó végrendelet nélkül halna el, már pedig a leszármazó 18 éves korában halván el, ekkor vagyonáról végrendelkezhetett és mert a dolog ilyen állásában az örökhagyó anyjának egész hagyatékáról, illetve •egész örökségéről rendelkezhetvén, az 1877 : XX. tc. 113. §-ának esete fenn nem forog, illetve a szóban forgó egyezség az 1877: XX. tc. 113. §-a alapján a kötelesrész szempontjából sem támadható meg és pedig annál kevésbé, mert az örökhagyó nem visszteher nélkül, hanem annak ellenében ismerte el az alperes utó•öröklési jogát, hogy ez lemondott a neje hagyatékára vonatkozóan neje részéről biztosított haszonélvezetről, amely a fennforgó körülmények között jelentős ellenértéket képvisel abban az esetben is, ha ez a haszonélvezet az örökhagyó kötelesrészére való tekintettel az alperes neje hagyatékának csak a felére terjedhetett ki. * * = Kiskorú osztályegyezségénck visszterhes vollára nézve I. Mjogi Dtár Ült. Cü. 75. /. Az örökhagyó végrendeletébe foglalt az a nyilatkozat: «végakaratomat ép észszel és teljes <akarattal az alólírt négy tanú előtt nyilvánítottam*, nem öleli fel az 1876:XVI. t.-c. 5. §-ában előírt azt <iz alaki kelléket, amely szerint a tanúk által magán az okiraton annak megtörténte igazolandó, hogy az örökhagyó a végrendeletet előttük aláírta, vagy már előbb általa önkezűleg aláírtnak elismerte. — //. Ha a végrendelet érvényességét csak az egyik törvényes örökös támadja meg saját jogának érvényesítése végett, a végrendeletet csak a megtámadóval szemben lehet érvénytelennek nyilvánítani. (Kúria 1915. nov. 23. Rp. I. 5252/1915. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét az elsőbíróság ítéletére is kiható azzal a változtatással, hogy az örökhagyónak végrendeletét csupán a felperes irányában mondja ki érvénytelen-