Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)
Magánjogi Döntvénytár. zási és törvényhozási vitás kérdések tekintetében I. Sichermann, Jogállam 1914. 337. 1., Sebess Dénes Jogt. Közi. 1914. 149. 1., Schuster Rudolf, Jogt. Közi1912. 384. L Lőw Lóránt, Jogt. Közi. 1914. 235. I. Görög Frigyes, Pénzügyi Szemle 1914. 145. I.; Nvári Jenő, u. o. 1914. 234. L 1915. 51. I.; László Márton u. o. 1913. 49. í. 60. A tartásdíj rendeltetése és célja az, hogy az arra jogosultnak élet fenntartására szolgáljon. A mult időre nézve ennek megfizetése tehát jogosan csak úgy követelhető, ha az igényjogosult a kereset megindításában tőle nem függő okból volt akadályozva; ilyen jogos oknak azonban nem tekinthető a kötelezettel folytatott állítólagos egyezségi kísérlet. (Kúria 1915. okt. 21. Rp. VI. 1954. sz.) * * = Mjogi Dtár VIII. 231. és alább 61. sz.; baleseti kártalanítási járadékokra nézve alább 62. sz. 61. /. A visszatérő időszakokban fizetendő tartásdíjak iránti követelésről, amely követelés huzamos időn át felszaporodott részleteinek egyszerre való behajtása a kötelezett fél vagyoni érdekét súlyosan megtámadná, az illető jogosítottak lemondottaknak tekintendők, ha azt huzamos időn át indokolatlanul nem érvényesítik; ezt az elvet a bíróság a már megítélt tartásdíj-követelésre is alkalmazta. — //. A jogosított fél azonban nincs elzárva attól, hogy oly körülményeket hozhasson fel és bizonyíthasson, amelyek szerint a lefolyt huzamosabb idő alatt, akár az adósához közvetlenül vagy közvetve intézett felszólítás útján, akár más módon tett megfelelő lépéseket, melyek a követelés behajtását célozták.