Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

102 Magánjogi Döntvénytár. (Kúria 1916. jan. 26. P. V. 10186. sz.) A kir. Kúria: Alperes felülvizsgálati kérelmének helyet ad, a fellebbezési bíróság ítéletét és eljárását feloldja és a fellebbezési bíróságot arra utasítja, hogy az alább kifejtetteknek megfelelően a tényállásnak szabályszerű megállapítása céljából tartson további tárgyalást s annak eredményéhez képest az esetleg szükségessé válandó további bizonyítás felvétele után hozzon az összes perköltség ki által leendő viselésének kérdésére is kiterjedő újabb határozatot. Indokok: Alperes az 1881 : LX. t.-c. 23. §-ában foglalt annak az anyagi jogszabálynak megsértését panaszolja, mely szerint valamely követelés, annak minőségére és jogcímére való tekintet nélkül, az ítélet jogerőre emelkedésétől számítolt rendes magánjogi elévülési határidő, tehát 32 év alatt évül el, ez az idő pedig a jelen esetben még el nem telt és oly jogszabály nem létezik, amelynél fogva a már megítélt tartásdíjkövetelés pusztán azért, mert huzamosabb időn át nem érvényesíttetik, elenyészik. Panaszolja továbbá alperes, hogy a fellebbezési bíróság erre vonatkozó ténymegállapítás hiányában jogszabály megsértésével állapította meg azt, hogy felperest szóbanforgó követelését hoszszabb időn át önhibájából nem érvényesítette. A kir. Kúria a felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta. Az 1881 : LX. tc. 23. §-a szerinti elévülésről ugyan a jelen esetben szó sem lehet, de a kereset nem is erre, hanem arra a vélelemre van alapítva, hogy a visszatérő időszakokban fizetendő tartásdíjak iránti követelésről, amely követelés huzamos időn át felszaporodott részleteinek egyszerre való behajtása a kötelezett fél vagyoni érdekét súlyosan megtámadná, az illető jogosítottak lemondottaknak tekintendők, ha azt huzamos időn át indokolatlanul nem érvényesítik s ekként a tartást azalatt az idő alatt, amelyre az megállapítva van, igénybe nem veszik. A bírói gyakorlat által elfogadott eme vélelemmel szemben azonban a jogosított fél nincs elzárva attól, hogy oly körülményeket hozhasson fel és bizonyíthasson, amelyek szerint a lefolyt huzamosabb idő alatt, akár az adósához közvetlenül vagy közvetve intézett felszólítás utján, akár más módon tett megfelelő lépéseket, melyek a követelés behajtását célozták és hogy eme lépések csak azért nem vezettek sikerre, vagy azért hagyattak abba, mert a kötelezett fél oly ingó és ingatlan vagyonnal nem rendelkezett, melyből a követelés behajlása egyáltalán, vagy legalább különösebb nehézség nélkül várható lett volna. Alperes hozott is fel erre vonatkozólag bizonyos körülményeket, a tényállás azonban a jelzett irányban döntő körűimé-