Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Magánjogi Döntvénytár 89 Szlavonországokhoz való viszonylatban: Mjogi Dtár III. 73.) A házasságkotéskori jog irányadó a törvény későbbi változásai esetében is (Mjogi Dtár I. 56.. és Dtár új f. XVI. 129.j."Ennek kellene állania akkor is, ha a férj utóbb honosságot változtat (Ferenczy Nemzetközi magánjog 201.); ellenkező, de általánosságban el nem fogadható Dtár IV. f. VI. 185. 51. Egymaga az a körülmény, hogy a végrendelet eredetije elveszett, a végrendelkezés hatályát le nem rontja. (Kúria 1916. jan. 12. Rp. I. 7611/915. sz.) A miskolczi kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: B. I., B, P. és H. I. tanúk esküvel bizonyítják, hosy az ő, továbbá K. I. együttes jelenlétükben 20—24 év előtt F. 1. örökhagyó végrendelkezett, hogy minden vagyonát a feleségére hagyta, hogy a végrendelet alaki kellékei megtartattak, hogy F. I. végintézkedését élőszóval mondta el, azt Sz. B. írásba foglalta s azt felolvasta és azt F. I. helybenhagyta, aláírta s a záradékot az ott jelen volt összes végrendeleti tanúk aláírták. Ezen három tanú vallomását támogatja K. I. végrendeleti tanú, aki rem emlékezik ugyan a végrendelettétel körülményeire, de hogy F. I. végrendelkezni akart, arról tudott. Bizonyítják továbbá a tanúk, hogy a végrendeletről Sz. B. jegyző másolatot készített s azt a végrendelkező nejének, az alperesnek adta, s az eredeti végrendeletet magánál tartotta. A végrendeletmásolat a m—i járásbíróság által 1911-ben ki is hirdettetett, a tanúk vallomása szerint az Sz. B. jegyző írásar S—n 1885. jan. 2-án kelt s amint annak szövegéből és alakjából kitetszik, a végrendelet teljesen a törvény rendelkezései szerint készült és tartalma megegyezik a tanúk vallomásával, mely szerint F. I. minden ingó és ingatlan vagyonát a feleségére hagyja. Akkor tehát, midőn a végrendelettételnél jelen volt tanúk bizonyítják a végrendelkezés tényleg és szabályszerűleg való megtörténtét, amidőn a végrendelettételkor a végrendeletről vett másolatról felismerik, hogy az a már rég elhalt végrendeletszerkesztő Sz. B. jegyző írása, maga az a körülmény, hogy a végrendelet eredetije elveszett, a végrendelkezés hatályát le nem rontja. De erősen támogatja azt a feltevést, hogy a végrendelkezésről felpereseknek is tudomásuk volt, az a tény, hogy a végrendelettétel után 30 s az örökhagyó halála után 20 évvel indították ezen pert, amely késedelembe bizonyára nem esnek, ha