Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

90 Magánjogi Döntvénytár. nem tudtak volna a végrendelet tényleg megtörténtéről. Mindez oknál fogva a felperesek keresetükkel elutasítandók s a végrendeleti öröklés megállapítandó volt. (1915 máj. lu2. P. 3604/915. sz.) A kassai kir. ítélőtábla: Az elsőbíróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1915. július 13. P. III. 1533/915. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét felhívott indokaiból helybenhagyja. = Elveszett végrendelet hatályban tartása: Mjogi Dtár III. 146., IV. 150.; Dtár IV. f. III. 108.; Dtár III. f. XVI. 105.; Dtár üj f. XVI. 84. 52. /. A leszármazó szükségörökösök törvényes osztályrészt csak a szülői vagyon állagából követelhetnek és ebbeli igényük ennélfogva a szülőket csak tőkevagyonuk elidegenítésében gátolja. De nem áll útjában annak, hogy vagyonuk haszonélvezetét és annak folyó jövedelmét szabadon felhasználhassák, azt elidegenítsék, vagy a felett egyéb módon tetszésük szerint rendelkezhessenek. — //. Egyidejű és leszármqzók részére történt ajándékozás esetében a megajándékozottak törvényes örökrészüket meghaladó kedvezményezésük erejéig és arányában felelősek a kötelesrészért. (Kúria 1916. jan. 18. Rp. I. 8144/1915. sz.) A szegedi kir. ítélőtábla: A marasztalási tőkének 1349 K-ban való megállapításával egyébként az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: (Mint a fejezet La..: .) Ebből a jogelvből folyik, hogy a vagyoni előny, amit az örökhagyó leányainak 1. és 6. r. alpereseknek az által juttatott, hogy az anyai örökséget képező ingatlanokra javára biztosított haszonélvezeti jog gyakorlásáról lemondott és azok folyó hasznait a nevezett leányainak ellenszolgáltatás nélkül átengedte, a kötelesrész sérelmére szolgáló ajándéknak nem minősíthető és ehhez képest e cimen a keresetben felszámított összegek a kötelesrész megállapításánál már ez okból sem jöhetnek számításba.