Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Maijánjogi Döntvénytár. 37 A közvégrendelet érvényességéhez megkívántatik a hitelesítési eljárás, amit az illetékes bíróság köteles elvégezni. Áz 1855. jan. 29-ki császári rendelet szerint a polgári bíráskodási az osztrák védelem alatt állók felett Romániában (a régi török birodalom területén) gyakorolják a jassyi és a bukaresti cs. kir ügynökségek és fókonzulátusok, mert az annak idején Törökországgal — melyhez Románia is tartozott — kötött kapitulációk mai napig sem szűntek meg. Ennélfogva a végrendeletnek az idézett 860. §. szerinti hitelesítésére illetékes bíróságot a bukaresti cs. és kir. osztrák-magyar konzulátus képezi. A hitelesítési eljárás a Codul generál Romaniei 861—863. §-ai szerint bizonyos alakiságok betartásából áll. A végrendeletből azonban ezen alakiságok betartása nem tűnik ki s a b-i konzulátus hivatalos értesítése szerint ezen alakiságok nem is lettek ugyan betartva, azonban azok betartása a konzulátusra nem is kötelező. Ugyanis az 1855. január 29-én kelt császári rendelet, valamint a külügy-, igazságügyminiszterium és főhadparancsnokságnak 1855. márc. 31-én kelt közös rendelete a jelen ügyet kifejezetten a konzulátusok hatáskörébe utalják s az alkalmazandó törvényeket is megnevezik. Az 1891 : XXXI. t.-c. szerint, melynek érvénye az 1912 : VI. t.-c. által 1913. dec. 31-ig meg lett hosszabbítva, a bukaresti osztrákmagyar konzulátus a végrendeletet, mint teljes konzuli bírói hatáskörrel felruházott hivatal vette fel s annak megszerkesztésénél nem úgy mint a romániai alattvalók végrendelkezésénél, a rendes román bíróságok a romániai törvények szerint, hanem csakis az arra kötelező osztrák polgári törvénykönyv §-ai értelmében járt el. Ezek szerint a végrendelet úgy a végrendelkező személyi képessége, mint annak külalakja tekintetében érvényes végrendeletet képezvén, a keresetetel kellett utasítani. (1913. október 28. 11,557/913. P.) A marosvásárhelyi kir. tábla: Az elsőbírósági ítélet ténymegállapítását és jogi indokolását magáévá teszi azzal a kiegészítéssel, hogy a végrendelet az 1876 : XVI. t.-c. 34. §-ának szem előtt tartásával alaki érvényességét illetőleg ugyan sem a romániai törvényekben felállított, sem a magyar 1876: XVI. t.-c.-ben meghatározott érvényességi követelményeknek meg nem felel; mégis annak érvényességét az elsőbíróság épen az idézett 34. §-ra való tekintettel helyesen állapította meg, mert amidőn örökhagyó mint magyar és erdélyrészi állampolgár Románia területén nemzetközi jog szerint a magyar állampolgárok jogának megvédésére is hivatott bukaresti osztrák-magyar konzulátus s illetve annak bíró-