Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

20 Magánjogi Döntvénytár. holdnyi szántóföldből és a felperessel közös házas belsőségnek felerészéből áll. Minthogy alperesek örökölt és osztatlanul maradt ingatlanságához más belsőség nem tartozik, kétségtelen, hogy a közös külsőségükön való gazdálkodás folytathatásához erre a belsőségre szükségük van. VII. alatti válaszirata szerint felperes a közös házból második feleségének a házába költözködött és az öt kiskorú alperes közül a három nagyobbat a közös házban magukra hagyta. Minthogy a peradatok szerint e három kiskorúnak más lakása nincsen, kétségtelen, hogy ezeknek személyükre nézve is szükségük van a közös ház megtartására. A gyámi törvény 73. §-a értelmében a gyám, vagy gondnok e tisztéből folyó teendőiben a szorgalmas családapa gondosságával lartozik eljárni, amely szabály az idézett törvény 26. §-a értelmében az atyai hatalmat gyakorló atyára is megfelelően áll. Mivel pedig a szorgalmas családapának gondosságából folyik, hogy egész erejével arra kell törekednie, mikép a mezőgazdasága viteléhez szükséges belsőséget és a neki lakásul szükséges házat el ne idegenítse, hanem természetben megtartsa: ebből következik, hogy az atyai hatalmat gyakorló atya is arra köteles gondot fordítani, mikép kiskorú gyermekeinek meglevő és gazdaságuk viteléhez szükséges belsőségük, valamint a lakásuk céljára megkívánt házuk részükre természetben megtartassék. Ennélíogva felperesnek nemcsak természeti és erkölcsi, hanem a törvényből folyó jogi kötelessége is, hogy a kiskorú alperesekkel közös házas belsőséget nagykorúságuk elértéig számukra természetben fenntartsa. De ezt a kötelességet felperes első neje hagyatékának tárgyalása során gyermekeivel, az alperesekkel szemben külön is elvállalta; mert a XV. alatti iratok között fekvő hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben foglalt azt a jognyilatkozatot, mely szerint: a hagyatéki vagyoni a hátrahagyott házastárs jókarban tartandja, az elsőbírósággal egyezően a kir. Kúria is akként értelmezte, hogy ebben a felperes a hagyatéki ingallanság természetben való fenntartására kötelezte magát, mivel ez a fenntartás a jókarban tartásnak szükségképi előfeltétele és mivel csak a természetben való fenntartását a hagyatéki ingatlanságnak kívánhatta előmozdítani az elsőrendű alperes azzal az anyagi áldozatával, hogy a hagyatéki teher törlesztéséig anyai örökségének igénybevételéről nagykorúsága ellenére lemondott. Felperes amaz egyoldalú ténye által, hogy második neje házába költözködvén, a kereseti közös házban elhagyott három kiskorú gyermeke feletti atyai hatalmának gyámhatósági meg-