Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Magánjogi Döntvénytár. 4. /. Ha az ideiglenes szerződés véglegesítése mindkét fél hibáján inalt, sem kártérítésnek, sem a kapott foglaló megtartásának nincs helge. II. Magánletétbe helyezés nem pótolja a teljesítést. (Kúria 1914. szeptember 15. 931/1914. I*. sz. IX. p. t.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét — az első bírói ítéletre is kihatóan — azzal a részváltoztatással hagyja helyben, hogy a felperest feljogosítja arra, hogy 5000 K tőkét s ennek 1909. október l-lől a jelen ítéletnek a felperes részére leendő kézbesítéséig járó 5 % kamatát, az alperes által a leiperes javára magánletétbe helyezett 6000 K-ból és annak időközi kamataiból kielégíthesse. indokok: Habár az A) alatti ideiglenes szerződés bevezető részében a haszonbérlel az alábbi pontok szerint megkötöttnek van is kijelentve, mégis tekintettel ezen pontozatoknak szerkezetére s abban a kölcsönös jogok és kötelezettségeknek mintegy keretszerű megállapítására, s a szerződés 8. pontjának ama rendelkezésére, hogy a felperes az óvadékot az «eredeti» (originál) szerződés aláírásakor teszi le, s a felek által a szerződés jellegének meghatározására használt ((ideiglenes szerződés)) megjelölésre s mindkét félnek ama magatartására, hogy az ideiglenes szerződés létrejötte után a haszonbérleti jogviszonyra vonatkozó összes kérdésekre nézve kimerítő tárgyalásokat folytattak, s arra a fontos gazdasági érdekre, amely egy 2700 holdas birtok 15 éves bérleténél mindkét szerződő fél részéről fennforog: a kir. Kúria azt állapítja meg, hogy az A) alatti szerződés a lelek jogviszonyának megállapítása tekintetében nem egy végleges és befejezett jogügyletet, hanem egy olyan szerződési pontozatot képez, amelyben csupán a jogügylet főbb elvei vannak letéve, a részletekre nézve azonban ez az okirat kiegészítésre szorult; ámde ez a kiegészítés — a kölcsönös megegyezés esetét kivéve — nem léphette túl azon keretet, amely az ideiglenes szerződésben meghatározott jogok és kötelezettségeknek kölcsönös biztosítása és bővebb meghatározására és azoknak a helyes gazdálkodás szabályaival való összhangzásba hozatalára vonatkoznak, és amelyek a haszonbérleti szerződéseknél követett általános szabályoknak megfelelnek. Téves tehát a felperesnek az az álláspontja, amely szerint az A) alatti ideiglenes szerződés a felek közt egy oly végleges jog-