Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)
Magánjogi Döntvénytár. tételeinek túlnyomó nagy részét bizon>ítva látta, mert ezek a tanuk tétel szerint is a legtöbb munkára vallották, hogy azokat felperes teljesítette. M. és N. tanuk szerint is a felperes a megbízás keretén belül számos, sok időt és nagy fáradságot igénylő bonyolult munkát végzett. Ezekkel a bizonyító adatokkal mindenesetre meg volt állapítható a megbízás tárgyát képező egységes munkának elvégzése, t. i. a B. és S.-cég kiegyezletése és a cég sírna felszámolásának előkészítése. A munkálat eredményességét egyébként alperesek sem vonták kétségbe. De a felperes által végzett ez a munkálat nem olyan természetű, amely a tevékenységnek csakis külső megnyilvánulása szempontjából, csakis tételről-tételre lenne megállapítható és értékelhető, mert épen a munkálat természetéből következik, hogy annak számos mozzanata perrendszerűen nem bizonyítható. Ilyen munkálatot csakis a maga egészében, egységesen lehet értékelni és ehhez képest a kir. törvényszék felperesnek a végiratban és észrevételekben előterjesztett előadásából kivehető kérelméhez képest is a felperes munkáját egjségesen értékelve, egy átalányösszeggel tartolta díjazandónak. A díjazás összegének mértékét meghatározza egyrészt a végzett munkálat időtartama és természete, másrészt pedig az a vagyoni érdek, amely a munkához alperesek szempontjából fűződött. A tanuk vallomása alapján megállapítható, hogy a szóbanforgó egyezletés keresztülviiele igen bonyolult feladat volt, sok és nehéz jogi munkát igényeli, megállapítható, hogy a felperes hónapokon át számos eselben hosszú ideig tartó értekezésekel tartott, tárgyalásokat végzeit, kiterjedt levelezést folytatolt, nagyfontosságú és nehéz jogi munkát igénylő egyességi okiratokat szerkeszteti; az egyességhez fűződő vagyoni érdek pedig kitűnik alperesi cég cselekvő és szenvedő állapotának egymással való szembeállításából, mely szerint mintegy 300,000 K cselekvő és mintegy 500,000 K szenvedő vagyon állottak egymással szemben. A vagyoni érdek szempontjából figyelembe kellett venni a lekötött vagyonokat is mert ;iz egyesség keresztülvitelénél természetszerűleg ezek is szerepel játszottak. Mindezek tekintet bevételével felperes munkájának díjazását a kir. törvényszék 5000 K-ban találta megfelelőnek. (45,174/1941. sz.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja indokolásánál fogva és azért, mert ha való volna is, hogy a hitelezők egyrészével nem a leiperes, hanem maguk az alperesek kötötték meg az egyességet, ebből a körülményből a felperes állal teljesített munkálatok eredménytelenségére következtetni nem lehetne. (2771/1912. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét azzal az értelmezés-