Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvénytár. 39 tartamáig volt jogosult haszonélvezni, miután pedig özvegysége ujabbi férjhezmenete lefolytán 1911 február 18-án megszűnt, ezen időponttól felperesnek az elvont hasznokért is felelős, tehát alperest az elvont hasznokban marasztalni kellelt. . . . Az örökhagyó és alperes közt fennállott életközösség nem szűnt meg azáltal, hogy az örökhagyó halálát megelőzőleg 31 i éven át fegyházbüntetését töltötte. Az a 250 K tehát, melyet alperes ezen idő alatt saját tevékenysége által keresett, szintén a házastársak közös szerzeményének tekintendő, már annálfogva is, mert ezen időben a közös ingatlanok jövedelmében kizárólag az alperes részesedett. Azt a 250 K-t tehát alperes különvagyonának megállapítani nem lehet. * * = L. Kovács Béla cikkét Jog. 1907. 20. sz. és hozzá Raft'ay Magánjog III. kiad. 462. 1. — 3 évi időleges távollét a közszerzeményi igényt ki nem zárja : Magánjogi Dtár II. 402. — Az életközösség állandó megszakadásával szűnik meg a szerzeményi közösség a ptk. tvjavaslata szerint is. (75. §.) 28. Szóbeli végrendelet tanújául csak azt tekinthetni, aki a végrendelkezésnél közreműködött. (Kúria 1943 december 11. 546/1913. P. sz. I. p. t.) A brassói kir. törvényszék: A keresetei elutasítja. Indokok: Örökhagyó a szóbeli végrendeletet mint végrendeleti tanuk előtt B. A.-né, V. L-né, özv. I. A.-né és M. Zs. előtt lette. Minthogy pedig özv. I. A.-né végrendeleti tanú a felpereseknek anyja, felperesek a végrendeleti előnyben az 1876: XVI. t.-c. 9 és 16. §-a szerint csak akkor részesülhetnének, vagyis az egész hagyatékot csak akkor követelhetnék, ha a végrendelkezés özv. I. A.-né tanút nem számítván is, a 15. §. szerint szükséges négy tanú előtt történt volna; ez azonban fenn nem forog; mert bár a végrendelkezésnél a fenti tanukon és I. A. felperesen kívül még I. ápoló-nőver is jelen volt nevezeit azonban a végrendeleti tanúhiányl nem pótolja, mert nevezett csak az ügymenetnek volt tanuja (bizonyítási tanú\ vagyis a végrendelkezésnél közre nem működölt, már pedig a végrendeleti tanú (ünnepélyességi tanú) minőségét a végrendelkezésnél való közreműködés, a végrendelet érvényességét pedig a törvényes számú ünnepélyességi (végrendeleti) tanú szabályszerű jelenléte állapítja meg. Minthogy pedig eszerint a szóbeli végrendelet felpereseket illetően (viszonylag) érvénytelen és illetve hatálytalan, felperesek