Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

160 Magánjogi Döntvénytár. 125. A végrehajtási törvény 190. §-ában foglalt kivé­teles rendelkezés az ingó vagyonból, habár végre­hajtási úton való kielégítés esetében nem alkal­mazható. (Kúria 1914. január 29. 4019/1913. P. sz. V. p. t.) A kir. Kúria végzésének okaiból: Az ügyiratok alapján a másodbíróság végzésében helyesen állapította meg, hogy T. H. és A. Gy. mint a P. kender- és lenipar-részvénytársaság végre­hajtatónak a 21,292 K 90 f. követelés tekintetében engedmé­nyes jogutódai ezt a követelést a temesrékási kir. járásbíróságnál 1912. évi május 29-én megtartott tárgyaláson az ottani kielé­gítési alapul megállapított 192,252 K 96 f. tőke és járulékára soroztalni nem kérték. A kir. Kúria úgy találta, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 190. §-ának második és harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés a hitelezőnek az általános magánjogi egyetemlegességen alapuló azt a jogát — mely szerint a hitelező követeléséi egyetemleges adósai bármelyikétől, vagy bármelyik kielégítési alapul szolgáló vagyontömegből veheti igénybe — csakis a 190. §-ában körülírt egyetemleges jelzálogjogokból végrehajtási eljárás rendjén és esetén való kielégítésnél szorítja meg és korlátolja, tehát ez a kivételes rendelkezés az ingó vagyonból, habár végrehajtási úton való kielégítés esetén nem alkalmazható, mert kivételes rendel­kezést a joghasonlatosság alapján kiterjeszteni nem lehet. Ennél­fogva T. H. mint a P. kender- és lenipar részvénytársaság en­gedményes jogutóda ebbeli követelését jogosult volt ugyan, de nem volt köteles a rékási kir. járásbíróság előtt felosztás alá került K. J.-féle 192,252 K 96 f.-es bírói letétre mint kielégí­tési alapra felszámítani és így jogával való nem élés miatt őt joghátrány nem érheti, következőleg jogosult volt a fennállásában meg nem támadóit egész 21,292 K 70 f. követelésének kielégíté­sére a most kérdésben forgó végrehajtási tömeget igénybe venni. V. ö. Magánjogi Dtár VIII. 47. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom