Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvénytár. 1S3 három évi gyakorlat után vizsgál tett segédei tart, s így megdőlt az a felperesi állítás, hogy alperes távollétében, ami különben is a fellebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint lielenkint egy egész napra és naponkint egynéhány órára történik meg, a gyógyszertár kezelését csak gyakornokra bízza. Az 1876: XIV. t.-c. 129. §-ának az a rendelkezése, mely szerint gyógyszertárt csak az kezelhet, aki az ország területén érvényes gyógyszerésztudori, vagy gyógyszerészmesteri oklevéllel van felruházva, nem tartalmaz tilalmat oly irányban, hogy alperes a gyógyszereket nem okleveles segéddel is készíttethesse és kiadathassa; mert az 1876:XIV. t.-c. 125. §-ának abból a rendelkezéséből, mely szerint a gyógyszerlár tulajdonosa és kezelője nem okleveles segédszemélyzetének a gyógyszerészet körébe vágó működéséért, úgyszintén a gyógyszerek jó minőségéért, tisztaságáért és helyes kiszolgáltatásáért felelős, okszerűleg következik, hogy a gyógyszereket a gyógyszertár tulajdonosa vagy kezelője nem okleveles segédei által is elkészíttetheti. De nem képezhet a szerződés megszüntetésére jogszerű okol az alperesnek a gyógyszertárból időlegesen történt eltávozása sem; mert a fellebbezési bíróság ítéletének tényállásában azt állapította meg, hogy a vármegyei tiszti-főorvos, mint a közegészségügynek erre törvény szerint hatáskörrel bíró közigazgatási közege, a gyógyszertár kezelése szempontjából semmiféle szabálytalanságot sem észlelt az évi vizsgálat alkalmából és sem a gyógyszertár kezelése, sem a gyógyszerek minősége ellen panasz nem téteiett; s mert különben a fellebbezési bíróság által a korábbi ítéletének feloldása után kiderített tényállásban nem nyertek megállapítást olyan tények, amelyek a gyógyszertárnak, mint jövedelmet .hajtó vagyonnak tönkretételére alkalmasak volnának, sőt a gyógyszerlár évi forgalmának emelése állapíttatott meg. * ¥ — V. ö. ad I. Magánjogi Dtár VII. 232.; ptk. Ivjav. 1249. §. 120. A kezes az 1881. évi LX. t.-c. 223. §-ában foglalt és a joghasonlatosságnál fogva alkalmazandó rendelkezés értelmében a főadóstól biztosítást csak akkor követelhet, ha károsodása veszélyének valószínűségét kimutatja.