Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvénytár. leg kii*, aljárásbíró kéréseiében előadta, liogy néhai V. volt p—i kii*, aljárásbíróval úgy egyeztek meg, hogy kölcsönös áthelyeztetésüket kérik s lia ez sikerül, az áthelyezéseknek a hivatalos lapban való megjelenése után Y. fizet neki 4000 koronát. Az ezen megegyezés folytán beadóit kérésekre ;i m. kir. igazságügyminiszter a feleket kölcsönösen át is helyezte, mely áthelyezések a hivatalos lapban meg is jelentek, Y. azonban a kikötött 4000 koronát nem lizette ki s időközben meg is balt. Kérte kötelezni néhai Y. hagyatékát Í000 korona tőke, ennek a kereset beadásától számítandó 5% kamata és a perköltségek megfizetésére. Alperes különösen arra alapította védekezését, hogy ezen jogügylet az általános erkölcsi elveket, felfogást sérti, tehát tnrpis causán alapul, mint ilyen pedig eredetileg érvénytelen (negotium nullum). A bíróság ezen jogi érvelést nem tartja elfogadhatónak. Ugyanis elemeire bontva a jogügyletet, bizonyos, hogy magában véve sem a * kölcsönös áthelyeztetés, sem valamiért készpénz kikötése nem erkölcstelen. Következőleg csak az lehet itt a megoldandó kérdés, hogy nem sérti-e az általános erkölcsi érzéket, ha az egyik fél a másiktól a kölcsönös áthelyezés sikere esetére pénzszolgáltatást köt ki. Különösen továbbá nem vet-e árnyat az ily kikötés épen a bírói nimbusra, nem ellenkezik-e az ezen osztállyal szemben különösebben kialakult, talán szigorúbb erkölcsi kívánalmakkal, elvekkel. Ami ezen kérdést illeti, nincs tételes intézkedés, sem a bírói gyakorlat állal involvált jogszabály, mely ily vagy analóg esetben a pénzszolgáltatás kikötését tiltaná s az ily kikötést erkölcsileg lehetetlennek tartaná. De nem lehet az ily kikötést a természetes logika útmutatása szerint sem erkölcstelennek tekinteni Ugyanis igazolást nem igényel, hogy az áthelyezéssel járó költözködés maga is sokszor lényeges kiadással jár, a jövőre nézve pedig — különösen egy pályája kezdetén levő tisztviselőnél — mivel sokszor idegen körbe, idegen felügyeleti halóság alá kerül, az anyagi, sőt erkölcsi hátrányok s illetve előnyök kiszámíthatatlanok. Az ily jogügyletnél ugyanezt teszik a felek, amit minden józan szerződő fél tenni szokott, sőt tennie kell. T. i. mérlegelik — legalább a lehetőség határain belül — anyagi előnyeiket s hátrányaikat s az egyik fél, ak i több előnyt remél, pénzbeli kárpótlást ad a másiknak. így nyer a két ellentétes érdek - legalább a feleknek az ügyletkötéskori meggyőződése szerint — kiegyenlítést. A kolozsvári kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét megváltoztatja és a felperest keresetével elutasítja. Indokok: A felperes, akinek a per adataiból, így N. I. és A. F. lelperesi tanúk vallomásából kitetszőleg semmi érdeke sem fűződött ahhoz, hogy a p — i kir. járásbírósághoz kerüljön, sőt