Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvénytár. megnevezve nem lettek, de ennek egyedüli magyarázata az, hogy ezek az ingatlanok tévedésből akkor a hagyatéki eljárás tárgyává sem télettek, aminek helyességét támogatja az is, hogy mi adat sem merült fel arra, hogy az átruházó a kereseti ingatlanokat az átruházandó vagyona köréből kivenni akarta volna. = V. ö. Magánjogi Dtár VII. 196. sz. 94. Ha a per főtárgya nem készpénzbeli követelés, a telekkönyvi rendtartás 92. §-a szerinti jelzálogjogi előjegyzésnek nincsen helye. (Kúria 1914. március 3. 3698/1913. P. sz. V. p. t.) A kir. Kúria: A másodbíróság végzését helybenhagyja. Indokok: A pénzkövetelést megítélő, nem jogerős ítélet alapján a telekkönyvi rendelet 92. §-a szerint közvetlenül a telekkönyvi hatóság részéről elrendelt jelzálogjogi előjegyzés, eltekintve attól, hogy ily elrendeléshez a veszély valószínűségének kimutatása, illetve az elleniéi halasztó hatályú fellebbezésének vagy igazolási kérelmének beadása nem szükséges, úgy alapjára, mint céljára nézve megegyezik azzal a jelzálogjogi előjegyzéssel, melyet a telekkönyvi hatóság az 1881 :LX. t.-c. 223. §-ának második bekezdése és 224. §-a első bekezdése értelmében a biztosítási végrehajtást rendelő perbíróság megkeresésére teljesít. Ebből következik, hogy miként a Kúria IV. számú polgári döntvénye értelmében, abban az esetben, midőn a pernek főtárgya nem készpénzbeli követelés, az idézett törvényszakaszok szerinti biztosítási végrehajtásnak a járulékos természetű pénzkövetelés tekintetében nincsen helye: épen úgy a telekkönyvi rendelet 92. §-a szerinti jelzálogjogi előjegyzésnek sincs helye, ha — mint a jelen esetben — az előjegyzés alapjául szolgáló ítéletnek a főtárgyát ingatlanságnak a birtoka képezi és az előjegyzéssel biztosítandó pénzkövetelés csupán a járulékos természetű elvont hasznoknak pénzbeli egyenértéke és perköltség címén ítéltetett meg. A kifejtetteknél fogva kellett a rendelkező rész szerint határozni.