Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)
402 Magánjogi Döntvénytár. felszólítja. Felperes azt, hogy ezeknek az előfeltételeknek eleget tett, az alpereshez 1909. július 25-én intézett levéllel s az alperes által ellene indított ideiglenes oőtartási per folyamán tett azzal a nyilatkozatával kívánja kimutatni, amely szerint az alperest visszafogadni hajlandó. Minthogy azonban B. Zs.-nak vallomásával bizonyítva van, hogy akkor, amikor ez a tanú a kir. Kúria fent hivatkozott ítéletének meghozatala után, jelesül az 1909. június havának vége felé az alperesnek megbízásából P—ről F—re a felpereshez abból a célból utazott, hogy felperessel a házassági életközösségnek visszaállítása dolgában értekezzék s felperesnek a tanú értésére adta, hogy most már az alperessel kell élnie, a felperes kijelentette, hogy neki az alperes nem kell; minthogy továbbá felperes az eme kijelentése folytán alperes által ellene megindított ideiglenes nőtartási keresetnek 1909. július 24-én történt kézhezvételét követő napon írta csak az életközösség folytatására a felszólító levélét az alpereshez : a kir. Kúria ezekből, valamint abból a nem vitás körülményből, hogy az ideiglenes nőtartási per befejezése után felperes az alpereshez békítően egyáltalán nem, közeledett, arra a meggyőződésre jutott, hogy felperesnek említett levelében foglalt felszólítása és az ideiglenes nőtartási per folyamán kijelentett visszafogadási készsége valójában nem a házassági életközösség visszaállítására, hanem az akkor még el nem döntött ideiglenes nőtartási per megszüntetésére irányult. Ezek szerint hiányozván a H. T. 77. §-ának a) pontjában meghatározott bontóokra vonatkozóan a felperes jogszerű fellépésének előfeltételei, felperes a bírói határozat kibocsátásával s az abban a házassági életközösség visszaállítására megszabott határidő eredménytelen elteltével a H. T. 77. §-ának a) pontja alá eső bontóokra nézve kereseti jogot nem szerzett. Ezért a m. kir. Kúria felperest az e bontóokra alapított keresetével elutasította. * * = Magánjogi Dtár VI. 444. sz. 81. A férj halálától számított 300 nap eltelte után született gyermek törvényesnek nem tekinthető s e vélelem ellenkezőjét bizonyítani nem lehet. (Kúria 1914. február 10. 1450/1913. P. sz. I. p. t.)