Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvényláv delletell el, anélkül azonban, hogy ezzel elismertetett volna felperesnek az ;i joga, hogy a fizetést az állami költségvetés törvényerőre emelkedése előli követelheti. Hogy pedig a felperes által vitatott, a szerződés szavaitól eltérő megállapodás nem jött létre és ;i szerződő feleknek olyan irányú akarata a per adataiból nem állapítható meg, amely szerint a íizelési kötelezettség, függetlenül az esetleg beállhaló s tényleg be is állolt késedelemtől, esedékessé váljon akkor, ha az állami költségvetés a törvényhozás rendes menete szerint remélhető időben törvénybe iktatható nem lesz, azt a másodbíróság ítéletének indokolásában helyesen fejtette ki. Kétségtelen viszont, hogy a törvényhozás működésében beállott rendkívüli körülményeknek és ezekből eredőleg a költségvetések törvényerőre emelkedésében beállolt késedelemnek okozója nem az alperes volt, mert az állami élet szervezetében, a törvényhozás mikor és mily mérvben leendő működésére az állam vagyonösszességét képviselő jogi személynek, a kir. kincstárnak kihatása nem lehet. A fizetési kötelezettség esedékességét szerződésileg megállapító körülménynek bekövetkezését gátló közállapotbeli rendellenességek tehát az alperes kincstár magatartására s mulasztására vissza nem vezethetők és így ezekért a vagyoni felelősséget megállapítható vélkesség az alperes kincslárt nem terhelheti. A törvényhozási működést bénító s megakadályozó közéleti ténykedések, amelyek az állam össz-szervezeti rendes működésének körén kívül álló tényezőktől is eredhetnek, amelyek a jelen esetben is a szerződés szerint meghatározott fizetési esedékesség bekövetkezését késleltették, a szerződő felek akaratán és ténykedési körén kívül eső olyan körülménynek tekintendők, amelyből eredő kár a magánjog általános szabályai értelmében a szerződő felek bármelyikét érheti s — ha eziránt a felek közön kötött szerződésben sem kifejezetten, sem amiként a jelen esetben, a másodbíróság helyes okfejtése szerint történt — abból kimagyarázhatólag megállapodás nem foglaltatik, a szerződő felek egyike sem követelheti, hogy kárát a másik nem vétkes szerződő fél megtérítse. Nem alapos a felperesnek az az álláspontja sem, amely szerint a követelt kamatmegtérítés nélkül az alperes a felperes kárára jogtalanul gazdagodnék; mert a kifejtettek szerint az alperesnek ahhoz volt joga, hogy a kérdésben forgó fizetéseket csak a költségvetés törvényerőre emelkedése után fizesse, ha tehát ezzel a jogával élt, bár a peradatok szerint, saját elhatározásához képest e jogát egyik esetben sem merítette ki, a vonatkozó összegeknek időközi használatával nem gazdagodott jogtalanul.