Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

86 Magánjogi, Döntvénytár. 66. Az írott hilbér nem függ attól, hogy a feleség a hitbért kötelező férjet túlélje. Ki lehet azonban kötni, hogy a hitbér ne a házasság felbontásakor, hanem később, pl. a férj halálával váljék esedékessé. (Kúria 1913 december 29. 854/1913. P. sz. I. p. I.) A nagyváradi kir. törvényszék: A keresetet elutasítja. indokok: Az írott hitbérre is áll a törvényes hitbér szabálya, hogy a házasságnak bármely okból, tehát nemcsak a férj halála folytán történt felbomlása esetében követelhető, annálfogva az írott hitbér sem feltételezi a nő özvegységét, illetve, hogy a nő az írott hitbért kötelező férjet túlélje. Az tehát, hogy alperes (férj) a feleségét túléite, amennyiben az írott hitbért kötelező szerződésben ellenkezőt meg nem állapítottak, a kötelezett írott hitbér iránti kötelezettségét meg nem szüntette. A szerződésben azonban a felek kifejezetten abban egyeztek meg, hogy az alperes kötelezte hitbér az alperes elhalálozása után lesz esedékes; minthogy pedig ez az érvényes szerződési megállapodás, annak a szerződést pótló szabálynak, hogy az íróit hitbér a házassági köteléknek felbomlásával válik esedékessé, a jelen esetben való alkalmazását kizárja s minthogy a kötelezett 4000 K írott hitbér esedékességének alperes elhalálozásával való szerződéses egybekötése sem törvénybe, sem a jó erkölcsökbe nem ütközik, annálfogva leiperes, mint az elhunyt feleség örököse, a még nem esedékes írott hitbér megfizetését követelni ez idő szerint nem jogosult. (1912 május 15. 13,105/912. sz.) A nagyváradi kir. tábla: Amikor alperes az A) alatti közjegyzői okiratban a felesége részére a 4000 K írott hitbért lekötötte, a szerződő felek annak fizetési idejét akkép határozták meg, hogy azt az alperes halála után ennek örökösei tartoznak megfizetni. Minthogy a lelek a hilbér fizetési idejének ily módon lett meghatározásával annak esedékességét az alperes elhalálozásának idejéhez kötötték, az a felperes jogelődének elhalálozásával s a házassági köteléknek ily módon történt megszűntével esedékessé nem vált, az tehát, miután alperes életben van, még nem kövelelhető ; ennélfogva a kir. tábla az elsőbíróság ítéletét a fentiekkel kiegészített vonatkozó indokaiból helybenhagyta. (1912 november 11. 2 '.04 '912. P. sz.)