Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvény tár. 71 (Kúria 1913 december 10. 856/1913. P. sz. I. p. I.) Az ipolysági kir. törvényszék: Alperes köteles a felperesnek néhai édesanyja P. J.-né utáni kötelesrész címén 70 K-t fizetni. Indokok : Megállapítható, hogy alperes az apai vagyon fel osztásakor arra kötelezte magái, hogy szüleit életfogytiglan tartani és eltemettetni fogja, mert az apai vagyonból többet kapott, mint testvérei. A kir. törvényszék megállapítja, hogy az 1908 december 30-án kelt adás-vevési szerződés a felek és tanúk előtt felolvasva lett, s hogy ez alkalommal a vak, de épelméjű P. J.-né külön ki is jelentette, hogy összes ingatlan vagyonát örökáron 000 K-ért eladja fiának, P. J.-nek, az alperesnek aki a 600 K-t ki is fizette. Figyelemmel arra, hogy a vak P. J.-né által halála előtt tíz hóval kötött ezen adás-vételi szerződés érvényességéhez közjegyzői okirat nem volt szükséges, mert az 1886: VII. t.-c. 21. §-a vakok állal kötött ügyleieknél csupán az okirattal való bizonyításra követeli meg a közjegyzői okiratot, de nem zárja ki, hosiy az ügylet megkötése tanúk állal is bizonyítható legyen ; ennélfogva megállapítja a törvényszék, hogy a P. J -né nevére írt ingatlanok átruházására vonatkozólag alperes és P. J.-né közt létrejött jogügylet érvényes. Az átruházott ingatlanok becsértéke 1520 K volt. Alperes csak 600 K vételárat fizetett, ennélfogva a szerződők közli szülői és gyermeki viszonyra tekintettel az ajándékozással vegyes jogügyletnek (negotium mixtum cum donatione) volt tekintendő. Jogszabály, hogy a kötelesrészes a megajándékozottól kölelesrésze kiegészítését követelheti. Ajándékozási értékül 920 K volt alapul veendő stb (1942 március 22. 902/912. sz.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja, azonban a kötelesrészt 126 K-ban állapítja meg. Indokok: A tkvi rdts. 83. §-a szerint oly esetben, midőn bizonyos okiratok jogérvényességere a tartalom vagy alak tekintetében az idézett rdts. előző paragrafusaiban felsoroltakon kívül még más kellékek is elő vannak írva, úgy az okiratnak ezekkel a kellékekkel is ellátva kell lennie, hogy a bekebelezés alapjául szolgálhasson. Az 1886: VII. t.-c. 21. §-a a vakok által kötőit ügyletekről kiállított okiratok alaki érvényességét azoknak közjegyző által való felvételéhez fűzi. Kétségtelen tehát, hogy a vak egyén által nem ilyen alakban kiállított okirat alapján jogok nem érvényesíthetők s így annak alapján telekkönyvi bejegyzések sem rendelhetők el, ha pedig