Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvény tár. Átjárás szolgalmának elbirtoklása. (Kúria 1913. dec. 4. 4122/4913. P. sz. IV. p. t.) A budapesti kir. tábla: A fiumei kir. törvényszéknek az al­perest marasztaló ítéletét helybenhagyja; mert a Áptk. 312. §-a szerint a jog birtokát úgy szerzik meg, ha azt valaki saját ne­vében gyakorolja (használja); az 1460. §. pedig úgy rendelkezik, hogy az elbirtokláshoz megkívántatik, mikép valaki azt a dolgot vagy jogot, mely eképen szerzendő, valósággal bírja. Szükséges tehát, hogy valaki, valamely meghatározott jogot gyakoroljon és pedig a maga nevében, a maga részére, illetve telki szolgalmaknál az uralgó telek érdekében, mint annak tulaj­donosa. Mindez az alperest illetőleg bizonyíttatott. Téves alperesnek az az érvelése, hogy felperesnek ezenfelül ki kellett volna mulatnia, hogy az alperestől, illetve jogelődeitől követelte volt, hogy az átjárás gyakorlását kötelezőleg tűrjék; mert a szolgalom tartalma már magában is az ingatlan feletti közvetlen, habár korlátolt uralomnak minősül s így a szolgáló telek tulajdonosának akarata a birtoklás, illetve elbirtoklás szem­pontjából közömbös. Minthogy továbbá az ingatlanon átvezető útat az alperes az ingatlan megszerzésekor is láthatta, ebből rendes gondosság mellett meggyőződhetett arról is, hogy felperes az át­járási szolgalmat gyakorolja. (1912. május 14. 6918/911. sz.) A kir. Kúria: Sem a semmisségi panasznak, sem a rend­kívüli felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. * * = L. Magánjogi Dtár VII. 83., VI. 158. és az ott idézett eseteket. 47. Egyetemleges jelzálogjog esetében a törvény a hitelezőt nem jogosítja fel arra, hogy követelésének az egyik adóstárs elárverezett ingatlanának vétel­árából leendő kielégítéséről lemondva, kielégítését egészen a másik adóstárs még el nem árverezett ingatlanának vételárából követelhesse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom