Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)
Magánjogi Döntvénytár. 47 27. Ha valaki még csak jövendőben létesítendő egyházközség részére vagyontárgyat igér, s kötelez: ez nem ajándékozásnak, hanem alapítvány rendelésnek minősítendő. Az ily alapítvány czélvagyon, jogi személy, mely a czélvagyont illetőleg keresettel felléphet s amelynek javára a bíró jogokat, s amely ellen kötelezettségeket is Ítélhet. (Marosvásárhelyi kir. tábla 1912 nov. 27. 406/1912. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. tábla: Alperesek felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad és felpereseknek felülvizsgálati kérelme folytán a lelebbezési bíróság Ítéletét részben megváltoztatja, alpereseket arra kötelezi, hogy a gödemesterházai 1015. sz. tjkvben A. 3/ 2. rend. 2786/1/1/1 hrsz. ingatlanból a becsatolt vázrajzon 2780/1/1/1/1. hrszámmal jelölt 83 négyszögöl területű részre nézve, a szervezendő gödemesterházai orth. izraelita hitközség javára rendrlt ;ilapnvány részére nyolcz nap alatt az elidegenítési és terhelési tilalmat is magában foglaló tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okiratot adjanak ki, ellenesetben telpereseket feljogos tja, hogy a fent leiit korlátozással a tulajdonjognak javukra leendő bekebelezését ennek az ítéletnek az alapján közvetlenül a tkvi hitóságnál kérhessék. Indokok: Nem volt vitás a perben, hogy a gödemesterházai orth. izraelita hitközség szabályszerű szervezettel még nem bír és megalakítva nincs, amiből folyóan helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a nem szervezett hitközség jogi személynek nem tekinthető és mint ilyen jogszerzésre képességgel nem bírhat. A kir. tábla azonban a kereset alapját képező okiratban foglalt ügyletet, az osztr. polg. törvénykönyv 6. és 914. §-ai értelmében való értelmezés mellett az alsófoku bíróságoktól eltérően nem az osztr. polg. törvénykönyv 938. §-a szerinti ajándékozási szerződésnek, hanem a szervezendő gödemesterházai orth. izraelita hitközség javára rendelt alapítványt létesítő ügyletnek minősiti. Alapítványról ugyanis akkor van szó, midőn valaki bizonyos vagyont különben megengedett valamely közhasznú vagy jótékony, vagy akár gazdaságilag indokolt magánczéira engedte át azzal, hogy az a vagyon mint czélvagyon önálló léttel bírjon,