Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

36 Magánjogi Döntvénytár. eljárást is, éspedig a 10. §. értelmében olyként, hogy az elhunyt magyar honos után a hagyatéki eljárás is azon törvények és szabályok szerint ítélendő meg, melyek az államnak azon részén vannak hatályban, melyben az illető magyar honosnak községi illetősége volt. Néhai F. J. budapesti illetőségű volt, s igy a jelen esetben irányadó lenne az 1894 : XVI. tcz. 1. §-a és a 43,195/1895. I. M. sz. rendelet 14. §-a, melyek értelmében a haláleset felvételére illetékes közegnek minden külön meghagyás nélkül is nemcsak megbízása van, de az eset szükségéhez képest kötelessége is a hagyaték biztosítását czélzó intézkedéseket megtenni és ezek közt esetleg az értékeknek és készpénznek hatósági őrizetbe való tétele iránt is. Az 1891 : XXXI. tcz. 10. §-ának 2. pontja értelmében, a m. kir. minisztérium felhatalmaztatott arra, hogy a fenforgó nemzetközi és sajátszerű helyi viszonyok tekintetbe vételével megállapítsa azt, hogy a 10. §. 1. pontjában említett törvényczikk és szabályokból, melyek és mely változtatásokkal legyenek a törvény hatálybaléptekor, s melyek későbben hatályba léptetendők. Ezzel a felhatalmazással a magyar kormány mindezideig nem élt s a hagyatéki eljárást illetően a konzuli bíróságoknál maradt az eddigi állapot, vagyis a hagyatéki eljárás a magyar honosok után is, nem az 1894 : XVI. tcz., hanem a konzul-biróságoknál addig is és jelenleg is érvényben levő hagyatéki eljárási szabályok értelmében folytattatik le. Ámde a konzuli bíróságoknál érvényben levő hagyatéki eljárási szabályok is, a hagyatéknak már a haláleset felvételére kiküldött konzulátusi közeg által való biztosítását éppúgy előírják, mint az 1894 : XVI. tcz. Ezek az eljárási szabályok pedig az 1891 : XXXI. tcz. által a magyar bíráskodási íenségjogból kifolyó konzuli bíráskodás részére átvétettek, amint ilyenek törvényszerű magyar jogszabályoknak is tekintendők mindaddig, mig erészben a magyar kormány a törvényben nyert felhatalmazása alapján másként nem intézkedik. Az vitán kivül áll, hogy Sch. V. a F. J. halálesete felvételére kiküldött illetékes konzuli közeg volt, akinek tehát a haláleset idején érvényben fennállott konzuláris eljárási szabályzat értelmében már a puszta kiküldetés tényénél fogva nemcsak megbízatása, de az eset szükségéhez képest kötelessége is volt a biztosítási intézkedések tétele, s ezek közt az értékeknek és készpénznek konzulátusi őrizetbe való tétele is. Hogy a biztosítási intézkedéseket igénylő helyzet és szükség fenforog-e, az elsősorban a haláleset felvételére illetékes közegnek elbírálási és elhatározási körébe tartozik.