Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)
Magánjogi Döntvénytár. annak az államnak hivatali közegeiként tekintendők, amelynek fenségjogából kifolyólag éppen eljárnak. Eszerint a Bukarestben székelő cs. és kir. osztrák-magyar konzulátus is, az otl elhalt F. J. magyar alattvaló halálesetfelvétele iránti eljárásában a magyar államnak csak olyan saját hivatali szerveként veendő, mint bármely más, az állami hatalom gyakorlására hivatott belföldi hatósága, melyekkel egyforma ugyanazonos elbírálás és elbánás alá esik, az ott alkalmazottak hivatali felelőssége szempontjából, miután eltérő külön intézkedés nincs. Ehhez képest a Budapesten székelő cs. és kir. osztrák-magyar konzulátus által F. J. magyar alattvaló halálesete felvételére kiküldött Sch. V. konzulátusi közeg fentebb leirt cselekménye miau a magyar államot terheli a károsulttal szemben a kártérítési felelősség, ha az az érvényben levő anyagi jog szerint egyáltalán fennáll. A magyar állam, illetve kincstár vagyonjogi személyiségének képviseletére, a m. kir. kincstári jogügyi igazgatóság van hivatva. A jelen keresetet is felperes annak kérte kézbesittetni, ami meg is történt. És minthogy a m. kir. kincstári jogügyi igazgatóság csak a m. kir. államkincstárt képviselheti, a neki kézbesített keresettel is a jelen per alpereseként a m. kir. kincstár lett megidézve és perbe vonva, aminthogy ez a képviseleti szerve alperesül a perbe be is állt s védekezett is. És minthogy a kereseti kárért, ha az anyagi jog szerint ez egyáltalán megáll, felelős a fentiek szerint csak a magyar államkincstár lehet, mivel a külügyminisztérium az államnak csak hivatali szerve, mely mint ilyen, önálló vagyonjogi személyiséggel és alanyisággal, következésképp perbenállási képességgel sem bir, alperesnek a per során is hangsúlyozott az a kifogása, hogy a perbeli keresettel a m. kir. államkincstár perbevontnak nem tekinthető, figyelmet annál kevésbbé érdemel, mert habár a kereset ez irányban eredetileg elég szabatos volt, felperes keresetét e tárgyban az illetékességi tárgyaláson tisztázta, kijelentvén, hogy keresetét a m. kir. kincstár, mint alperes ellen intézte, egyébként az illetékesség során már bíróilag is megállapittatott a m. kir. államkincstár alperessége, mint ahogy a kereseti alapon a kifejtettek értelmében más az alperes nem is lehet. Ennek a pernek tehát egyedüli alperese csakis a szabályszerűen beidézett, megjelent és védekezett m. kir. kincstár. IV. Jogi álláspont. A konzuli bíráskodásról szóló, hatályában legutóbb az 1912 : VI. tczikkel meghosszabbított 1891 : XXXI. tcz. a konzuli hivatalok bírósági hatáskörébe utalta a hagyatéki 3*