Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

34 Magánjogi Döntvénytár. Ezenfelül mindegyik esetben köteles még alperes felperesnek 407 K 12 fillér tőkét'fizetni. Indokok: I. Tényállás. A Bukarestben székelő cs. és kir. osztrák-magyar konzulátusnak — az ugyanott 1903 július 15 én elhalt F. J. magyar alattvaló haláleset felvételére kiküldött közege — Sch. V. 1903 július 19-én a haláleset felvétele czéljából az elhunyt lakásán megjelenvén, a halálesetet felvette és ezen eljárásában egyúttal hagyatéki értékeket és pedig 78,000 lei névértékű román állami, egyúttal hagyatéki kötvényeket, és 1460 K lei készpénzt, a konzulátusnál való őrizetbe vétel végetti beszolgáltatás czéljából téritvény ellenében magához vett. Sch. V. azonban ezen átvett hagyatéki értékeket a konzulátusnak be nem szolgáltatta, hanem a készpénzből dőzsölni kezdvén a bukaresti rendőrség által letartóztattatott, honnét — miután a nála talált 1432 leiből az egy lei kocsipénz kiadás felmerültével fenmaradt 1431 lei, a konzulátus által átvétetett — a konzulátus igazolása folytán ki^zabadittatolt. Erre Sch. V. a 78,000 lei névértékű román értékpapírokkal, melyek közt még 1720 lei készpénzt is lelt, megszökött. De csakhamar Bulgáriában kézrekerült. 0 maga a magyar államnak kiadatott, hol fölötte a karánsebesi kir. törvényszék, mint büntetőbíróság törvényt ült és a beszerzett bűnügyi iratok tanúsítása szerint a Bik. 381. §-ának 1. és 2. pontja szerint minősített csalás büntette miatt jogerősen el is ítéltetett. Az elfogatásakor nála talált értékek és pénz pedig a bukaresti cs. és kir. osztrák-magyar konzulátushoz adattak, de az általa elvitt értékekből 13,000 lei névértékű értékpapír már hiányzott és készpénz is csak 1460 lei került meg. Ezen tényállás alapján özv. B. S.-né, mint néhai F. J.-nak hagyatékátadó-végzéssel igazolt örököse, majd a követelésnek a per folyama alatti engedményezése folytán engedményese B. N. kártérítést érvényesít. II. Felperesség, stb. III. Alperesség. Bár a konzulátusok Ausztriával közös külügyi hatóságot képeznek, azok a magyar alattvalókra nézve, s ezek szempontjából még sem lehetnek mások, mint a magyar állam hivatali szervei. Sőt a konzulátusok annak folytán, hogy külföldön a magyar állam fenségjogából folyó hatalom gyakorlására is hivatvák, akkor, amikor éppen csak ezen magyar hatalom gyakorlásában járnak el más harmadik személyekkel szemben is, egyedül csak a magyar állam hivatali orgánumaként tekintendők. Ez következik a magyar állam külön állami önállóságából, függetlenségéből, fönhatóságából. Az Ausztriával közösen létesített külügyi szervek tehát aszerint és akkor, amint s amikor az eg>ik vagy másik állam fenségjogából folyóan járnak el,