Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. \9 Indokok: A felperes keresete a válaszban foglalt kifejtés szerint, lényegileg annak birói megállapítására irányul, hogy az a kéményseprési iparjog, amelyet ő az A) a. csatolt iparhatósági lajstromkivonat tartalma szerint mint néhai férjének: J. J. kéményseprőmesternek özvegye folytat, reáliparjog és hogy az iparlajstromba szintén bevezetett alperest nem illeti meg kéményseprési reáliparjog. A felperes, aki az általa gyakorolt iparjogot előadása szerint, nyilvánvalóan onnan származtatja, hogy azt J. J. özv C D.-nétól, mint néh. C. D. jogutódjától megszerezte, a vonatkozó jogszerzést tényeket illetve ügyleteket azonban közelebbről meg nem jelöli, keresetét lényegileg csupán arra alapítja, hogy abban az időben, amelyben jogelődjei mint jogosultak az iparlajstromba bejegyeztettek, a kéményseprési iparjog K. . . vármegye területén kizárólag reáljog volt és hogy C. S. az őt megilletett kéményseprési reáliparjogot még 1874-ben fiára: C. D.-re átruházván, az alperes C. S.-tól, akinek a felperes szerint utóbb már csak személyes iparjogositványa lehetett, reáliparjogot nem szerezhetett, de a vonatkozó jogügyleteket szintén nem jelöli meg a felperes közelebbről. Minthogy ezek szerint lényegileg az a vita tárgya, hogy a peres felek által gyakorolt iparűzési jogosítványok reáljogi minőséggel birnak-e vagy nem, az ebben a kérdésben való döntés pedig tekintettel arra, hogy a kéményseprési reáljog adományozása és egyáltalában a kéményseprési iparjog tartalmának és terjedelmének meghatározása a vonatkozó szabályok értelmében az illető közigazgatási hatóságok jogkörébe volt illetve van utalva, az elsőbiróság végzésének vonatkozó helyes indokolása szerint, kizárólag ugyanezeknek a hatóságoknak a hatásköréhez tartozik; és minthogy ekként a jelen esetben elsősorban nem valamely a rendes bíróság hatásköréhez tartozó magánjogi vitás kérdésnek, nevezetesen jogügyleti vagy egyéb jogczimen alapuló jogutódlás kérdésének elbírálásáról van szó: ezeknél fogva és ezekkel nem ellentétes indokainál fogva, a másodbiróság végzését helyben kellett hagyni. 15. Oly perben, hol szakértők már meghallgattattak, ugyanazon kérdésre eddig meg nem hallgatott szakértők meghallgatása nem nj bizonyíték. (Curia 1912 szeptember 18. 272/912. v. sz. a. IV. p. t.) 2*