Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)
Magánjogi Döntvénytár. 199 Vitatták még védekező alperesek — kiknek védelméhez a nem védekező alperesek is csallakozottaknak tekintendők — hogy az örökhagyó irásba foglalt végakaratát szóbeli végrendeletnek is kívánta tekinteni s hogy az mint ilyen, érvényes. Azonban ezt a védekezést sem lehetett figyelembe venni, mert — amint az elsőbiróság részéről helyesen mérlegelt — tanúvallomásokból megállapítható, az örökhagyó nem tett oly kijelentést, hogy írásba foglalt végakaratát szóbeli végrendeletnek is kívánja tekinteni s ekként az 1876: XVI. tcz. 15. §-a alapján nyilván megállapítható az is, hogy az örökhagyó nyilatkozata érvényes szóbeli végrendeletnek sem tekinthető. Ezek alapján a kir. tábla az Örökhagyó által telt s az idézett tcz. következményeinek meg nem felelő végrendeletet a felperessel szemben, aki mint a leszármazó örökösök és házastárs hátrahagyása nélkül elhalt örökhagyó három testvérének egyike •— a törvényes oldalági öröklésre hivatott — érvénytelennek mondotta ki s a keresetnek a rendelkező rész szerint helyt adott. A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja. = V. ö. Magánjogi Dtár. I. 102., II. 3., 52., 165., 166., IV. 19., V. !3., 14., 20., 68., 136., 151., 173., 196., -230., VI. 80., 114., VII. 103. sz. esetekkel és jegyzeteikkel. 140. Ha az egyik örököstárs a hagyatéki tárgyaláson anyja után megnyílt öröklési jogáról azért mondott le, hogy adósságai miatt a hitelezők a hagyatékot meg ne támadhassák, de a hagyatéki tárgyalásról hazaérve, a nagykora örökösök és az apa megállapodtak, hogy az anyai örökrészt örököstársuknak épp ugy kiadják, mint a többi gyermekét: akkor az öröklési jogról való lemondás színleges és az örököstárs, vagy jogutódai az örökrész kiadását követelhetik. Curia 1913 május 20. 5305/912. sz. a. I. p. t.) A budapesti kir. tábla: A másodrendű alperes jogutódát illetett jutalékra kimondja, hogy az leszármazó-öröklés jogczimén egyenlő arányban kiskorú H. M., H. V. és H. P.-t illeti.