Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

185 Magánjogi Döntvénytár. törvényhozó által használt szavak közönséges értelmét és egymásra való vonatkozását, valamint a törvény alkotásának fentebb jelzett czélzatát figyelembe véve kétségtelenné válik, hogy a törvényben mindig a tőke után fizetendő kamat mellett emiitett és a törvény 2. §-ának második bekezdésében külön is részletezett czimeken alapuló fizetések és minden melléktartozás alatt a kamat jogi természetével biró fizetéseket kell érteni, vagyis olyanokat, amik épp ugy, mint a tőkéhez viszonyítva rendszerint százalékokban meghatározott kamat, habár nem is ilyen százalékokban kifejezésre jutó összegben, de mégis a tőkének az adós által való használatáért, és arra az időre fizettetnek, amig a tőke az adós használatában marad, és igy a kamattal együtt a kölcsönzésnek az adós által a hitelező részére nyújtott ellenértékét képezik. Erre utal az is, hogy az 1877. évi VIII. tcz. 2. §ának második bekezdésében példaszerűen felhozott czimeken alapuló fizetések közül az üzleti dij és megtérítési összeg szintén a tőke használatának tartama alatt fizetendő járulékot képez, és mint iyen a kamathoz csatlakozik. De ilyennek kell tekinteni az idézett törvényhelyen külön emiitett kötbért is, mert a törvénynek abból a szövegéből, hogy a kötbért a kamat és a kétségtelenül kamattermészetü mellékjárulékok között sorolja fel, arra kell okszerűen következtetni, hogy az itt emiitett kötbér alatt olyant lehet csak érteni, ami a kölcsönszerződés tartama alatt késedelmes, vagy nem szerződésszerű teljesítésért fizetendő és igy a hitelezőnek végeredményében mégis csak a kölcsönzött összeg használatáért a kamattal egvütt jár. A kérdés már most az, hogy a szerződésben kikötött stornodij a törvényben emiitett ((mindennemű melléktartozási* fogalma alá vonható-e ? és ez a kérdés azon fordul meg, vájjon a stornodijat a kamat jogi természetével biró tartozásnak kell-e minősíteni, vagy sem? A storno-dij hosszabb lejáratú kölcsönöknél a hitelezőt érhető hátrány elhárítása czéljából arra az esetre kikötött dij, ha az adós a kölcsönösszeget a kikötött szerződési idő lejárta előtt fizeti vissza. Az tehát nem képez a kölcsön adott összeg használatáért az adós által a hitelezőnek nyújtott ellenértéket és nem is a kölcsönszerződés fennállásának tartama alatt és a kamat mellett fizetendő, hanem éppen ellenkezőleg a storno-dij csak akkor illeti meg a hitelezőt, amikor kölcsönadott tőkéje után kamatot már nem igényelhet és így a kamat jogi természetével biró és a kölcsönvett tőke használatáért járó teljesítménynek semmi esetre sem tekinthető, amiből következik, hogy a storno-dij nem vonható az 1877. évi VIII. tcz. 2. §-ában emiitett azok közé a mellék-